Mindég friss burek. Szivessen várjuk. Bisztosítás. Mai ménu. Ez csak néhány szemelvény a szabadkai üzletek, biztosítóirodák, éttermek által „elkövetett” kiírásokból. Persze, ez nem minden. Nemrégiben foglalkoztunk azzal is, hogy vannak olyan szabadkai közvállalatok, amelyek honlapjának magyar változata nem is létezik, vagy ami talán még rosszabb, azt a Google fordítójával ültették át valamiféle, a magyarra nyomokban emlékeztető nyelvre.
Hasonló példa volt a 2012-es választások kampányában néhány hétig élt Szabadkai Magyar Hírlap esete is, amelynek nyelvezete kiforgatta a magyar nyelvet.
Számtalanszor előkerült már ez a téma és alapvetően kétféle hozzáállás tapasztalható. Az egyik a toleráns, miszerint örüljünk neki, hogy egyáltalán gondoltak ránk, és még ha rosszul is, de kiírták ezt vagy azt magyarul. A másik pedig, amelyet jómagam is képviselek, hogy márpedig ha valamit csinálunk, akkor azt vagy csináljuk rendesen vagy sehogy. Ha a magyarul nem tudó boltos, vendéglős, turkálós, kínai boltos stb. annyival nem tisztel meg, hogy tisztességesen és hibátlanul kiírja a mondandóját, akkor ne írja ki. Mert a fentiekhez hasonlóan, odafigyelés nélkül, hányavetin megfogalmazott kiírást inkább sértésnek veszem, mint gesztusnak.
Ez, amit itt leírtam, ez a fentebb említett első kategóriára vonatkozik, vagyis a különféle magánvállalkozásokra. Ellenben, amikor a közvállalatokról van szó, az más szituáció. Szabadkán ugyebár hivatalos használatban van a szerb mellett a horvát és a magyar nyelv is, a közvállalatok pedig önkormányzati alapítású intézmények, éppen ezért esetükben a fenti hanyag hozzáállást minimum büntetni kellene.
Kérdezem én, milyen reakciókat váltana ki, ha mondjuk egyes üzletekben, Szabadka központjában ilyenek állnának, hogy: Rádno vréme, vagy Zeleni bezsibunár, a polgármester meg mondjuk Građanski majstor lenne? Azt is ilyen lazán kezelnék a toleránsabbak vagy azt már minimum az állam megdöntésére irányuló revizionista provokációnak minősítenék?
Néhány éve írtam egy álhírt, amelynek lényege az volt, hogy a kommunális rendőrök nyomán kommunikációs rendőrség is alakul, akik az utcákon belehallgatnak az emberek beszélgetéseibe és a suksükölésért, a szerb kifejezéseknek a magyar beszédbe keveréséért először figyelmeztetnek, majd büntetnek. Aztán idén tavasszal egy ennél lényegesen komolyabb kezdeményezés is elindult a Magyar Nemzeti Tanácsból, mégpedig a Nyelvrendőrség. Ennek lényege, hogy két személy tartományszerte ellenőrzi az állami, tartományi és önkormányzati szerveket, az ottani nyelvhasználatot és ebből egy felmérést készít.
Véleményem szerint, amennyiben ebben a városban, sőt ebben az országban fontos, hogy érvényesüljenek a kisebbségek jogai, hogy megtanuljuk a civilizált nyugati országok példáját, akkor ehhez szigorú rendeletek kellenek és főként azok betartatása. Én például Szabadka és minden olyan város esetében, ahol több nyelv – közöttük a magyar is – hivatalos használatban van, a közvállalatokra szigorú büntetést rónék ki minden nyelvi sértésért, a magáncégek esetében pedig választhatóvá tenném a dolgot. Tehát nem kellene kötelezően több nyelven kiírni a különböző információkat, de ha egyszer megtették, akkor annak helyesnek kellene lennie, ellenkező esetben itt is jöhetne a büntetés. Esetleg egy irodát is létre lehetne hozni, amely szimbolikus összegért elvégezné a cégeknek ezt a fordítást.
Azért vannak jogaink, hogy azok mellett kiálljunk, ellenkező esetben Széchenyi után szabadon: Nyelvével öl a nemzet!
