Kollégám barátnője feldúlva tette közzé a minap, hogy a gyalogjárdán elütötte egy elektromos kerékpárral közlekedő idősebb asszony. Ráadásul az incidens után még neki állt feljebb, ugyebár az idősebbeknek kötelezően kijáró tiszteletre hivatkozva. Tartott ez az erőviszony egészen addig, míg szóba nem került a rendőrség értesítése. Akkor valahogy békülékenyebbé vált a gyalogjárdák réme. De mielőtt még nemi diszkriminációval vádolnának, néhány napja az ócskapiacnál, a gyalogátkelőn áthaladva cirka 10 centiméter híján engem egy idős bácsi taglózott le némán suhanó motorizált járgányával. A szituáció hasonló volt: visszafordult, és helyreutasítóan mutogatott. Még szerencse, hogy addig is nem gázolt el egy újabb esélyest, aki esetleg előtte igyekezett átjutni az út egyik feléről a másikra.
Érzékeny téma ez, és nehéz is úgy hozzányúlni, hogy ne hívja ki maga ellen a szerző az idősebb korosztály képviselőit, merthogy fájós lábbal, számos egyéb betegséggel sújtva legalább annyi kijár nekik, hogy könnyebb legyen számukra a közlekedés.
Ezeket az elektromos kerékpárokat az Európai Parlament rendelete értelmében nem kell bejegyeztetni, forgalmi engedély és jogosítvány sem kell hozzájuk.
Nyilván ezért is terjednek el egyre szélesebb körben. Ezen járművek leírásához azonban kapcsolódik még egy kis apróság: azokból az országokból származik, ahol kifejezetten magas szintű a kerékpáros kultúra, Nyugat-Európából és a Távol-Keletről. Ez azt jelenti, hogy a forgalomban részt vevők betartják a közlekedés szabályait, így például a gyalogátkelőhöz érve azon áttolják a járművet, a gyalogátkelő előtt megállnak vele, ha esetleg egy szerencsétlen gyalogos nem szeretne a csigák ars poeticája szerint élni, amely szerint a túloldalra születni kell, és ezért úgy dönt, átsétálna. Arról nem is szólva, hogy ha ez a jármű kerékpárnak minősül, akkor azzal nem a gyalogjárdán kellene haladni.
Nálunk a közlekedési kultúrával (is) igencsak komoly problémák vannak, és ebben az evolúciós láncban nem a villanybiciklisták a leggyengébb láncszem, de a többiekről majd legközelebb ejtek szót. Autóban ülve, nap mint nap szembesülök például azzal, hogy Szabadka központjában, például a Nagypostánál lévő útkereszteződés közepébe behajt a kerékpáros, és mit sem törődve a forgalommal, száguldozik, mint ahogy az is rendszeres jelenség, hogy a gyalogátkelőn nemes egyszerűséggel áthajtanak. A minap a Szerb soron történt meg, hogy a kerékpáros néni kitette a kezét balra, és azon nyomban fordult is a járművével. Az eszébe se jutott, hogy esetleg egy mögötte haladó autósnak nem annyira jók a reflexei, hogy erre azonnal reagálhasson.
Ezekkel az elektromos kerékpárokkal a legfőbb probléma, hogy nem adnak ki semmilyen hangot, ráadásul, számos esetet ismerek, amikor idősebb villanybicikli-lovasok úgy navigálják e járműveket, hogy vagy korábban soha életükben nem ültek motorkerékpáron és/vagy gépkocsi volánja mögött, vagy pedig megromlott látás, hallás és egyéb egészségügyi probléma miatt bevonták jogosítványukat, és ezért váltottak erre a járműre.
Ebben az esetben pedig az ilyen személy részéről felelőtlenség ráülni egy ilyen biciklire, és azzal behajtani a forgalom sűrűjébe, mert ezzel többek között saját magát is életveszélybe sodorja.
Figyelembe véve mindezt, de elsősorban az itteni közlekedési kultúrát, azt gondolom, nem ártana a törvényhozónak felülvizsgálnia ezt a megengedő rendelkezést. Vagyis, ha kerékpár, akkor tekerjék, ha motor, akkor meg zúgjon. Ha pedig motor, de nem zúg, akkor legalább kössék valamiféle egészségügyi vizsgához a vezetésüket.
Ha meg kerékpár és zúg, akkor nyilván valami beszorult a küllők közé.
