Nap mint nap a városban autózva gyakran jut eszembe egykori autósoktatóm magyarázata a szabályok betartására vonatkozóan. Ennek értelmében gyakorlatilag mindenki mehetne amerre és ahogyan akar, de mivel az autós nincs egyedül az úton, ezért vannak valamiféle szabályok, hogy ne gázoljanak el senkit és egymással se ütközzenek össze. Gyakran éri bírálat Szabadkán, de más településeken is a parkolás megfizettetését. Ennek oka pedig teljesen indokolt és érthető: fizetni kell, tehát a benzin és egyéb költségek mellett újabb költségeink vannak, ha a városban járunk. Abba azonban belegondolni sem merek, micsoda káosz lenne a városban, ha nem lenne némi szabályozás. Hiszen még így is nagyon sokan úgy parkolnak és közlekednek, mintha a dzsungelben lennének.
A kedvenceim azok, akik nem is az út szélén állnak meg, hanem gyakorlatilag a két sáv egyikét teljesen lefoglalják és otthagyják négy villogóval az autót, amíg elintéznek valamit. Az, hogy ezzel feltartják az egyébként is zsúfolt belvárosi forgalmat, őket aztán nem érdekli. Megállnak annak az üzletnek az ajtójában, ahová be akarnak menni, tehát ők helyben vannak, mivel nem kijelölt parkolóhelyen állnak, ezért a parkolásért sem kell fizetniük. Az pedig, hogy másokat ezzel akadályoznak, őket aztán miért is érdekelné?
Ennek a parkolási IQ-betyárkodásnak az egyik gócpontja a Strossmayer utca, elsősorban a tanítóképző kartól a városházáig terjedő rész, illetve ezzel szemben. Ha ezen a részen parkolok le, szabályosan, a fizetett és kijelölt parkolóhelyre, tíz esetből legalább nyolcszor parkol be mögém vízszintesen valaki. Nem ül az autóban, nem kapcsolja be a négy villogót, tehát nem „épp csak beugrott valahová”. Ő kérem szépen elment ügyintézni a városba, netán kávézni, miközben jó helyen, a központban parkol és ingyér’. Az egész történetben csak második helyen tartom zavarónak azt, hogy alanyunk már megint okosabb, mint a többiek és nem fizet azért a parkolásért, amiért a többiek igen. Sokkal inkább bosszantó az, hogy a szabályosan parkoló autók sofőrjei nem tudnak tőle kiállni onnan. Korábban már foglalkoztunk ezzel a problémával, akkor a Parking közvállalatban azt mondták, ők csak a kijelölt parkolóhelyeken fizettethetnek meg, illetve büntethetnek, ezeken a helyeken ez a kommunális vagy a közlekedési rendőrség dolga. Lenne. Mert én még nem láttam, hogy ezek közül az autók közül bármelyiket is elvitte volna a pók, vagy bármelyiket is megbüntették volna.
Így hát marad a kérdés, hogy mit tegyen az ember, akinek az autóját így beszorítják az egoista parkolók. Ha hívja a kommunális rendőrséget és eléri, hogy az autóst büntessék meg több ezer dinárra, akkor ő lesz a szemét feljelentő. Mert hogy képzeli, hogy feljelentget másokat? Persze, van egy másik opció is. Fel lehet hajtani a járdára és az egyirányú utcán ellenkező irányba kihajtani. Amivel meg ő maga is vétséget követ el és akár az a visszás helyzet is előállhat, hogy az így „menekülő” autóst megbüntetik, azt pedig, aki miatt neki így kellett közlekednie, nem.
Ma az ilyen parkolási egoisták idejét éljük, úgyhogy nemigen várható el, hogy az autósok figyeljenek sofőrtársaikra. Éppen ezért az illetékes szerveknek kellene határozottan fellépni és rendet tenni ezeken a helyeken. Ha néhány napig mindenkit megbüntetnének, aki a grátisz parkolót használja, hirtelen a parkolási egoisták száma is csökkenne.
