Megkezdődött a kínai terjeszkedés Szerbiában. Az elmúlt hetekben az ország egyik legnagyobb vállalatát, a Smederevói Acélművek szinte teljes egészét vásárolták meg, a napokban pedig az új beruházások és a további terjeszkedéshez nélkülözhetetlen gócpontot, magyarán gazdasági irodát nyitottak Belgrádban. Ebben a fő érdekelt a CEFC (China Energy Company Limitied), Kína egyik meghatározó energiaipari, pénzügyi és befektetési szolgáltatásokat nyújtó magánvállalata, valamint a CBI (China Balkan Investment). Mindketten érdekeltségüket fejezték ki a szerbiai állami közvállalatok privatizálásában, fantáziát – és persze szép pénzt – látnak a mezőgazdasági termelésben, a közlekedésügyi és energetikai ágazatban, a pénzügyek terén és a telekommunikációban is.
– Szerbia Kína legfontosabb európai támpontja, de ha a kínaiak sikeresen gazdálkodnak, akkor Szerbiára is jobb élet vár – nyilatkozta Tomislav Nikolić köztársasági elnök a belgrádi gazdasági iroda megnyitóján. Eddig se volt elhanyagolható a két ország együttműködése, hiszen Kínával közösen végzett projektumainak pénzbeli értéke már meghaladta az 1,5 milliárd dollárt.
Hogy csak néhányat említsünk: a Kostolac nevet viselő projektumcsoport, továbbá a Mihajlo Pupin híd építése, vagy a 11-es közlekedési folyosón zajló munkálatok, de nem utolsósorban megemlíthető a Belgrád–Budapest-gyorsvasút második vágányának megépítése is.
Kínával kapcsolatban talán a legjelentősebb a Smederevói Acélművek eladása, amelyre a vállalat évek óta tartó hányattatása után került sor nemrégiben. A kormány és a Hesteel között megkötött adásvételi szerződést az ország egyik legjelentősebb üzletének titulálták, de a közvélemény nyomásgyakorlására az adásvétel részletei csak a későbbiekben kerültek napvilágra. Ezek szerint nem is oly rózsás a helyzet, mert az acélművek talpra állításával és a piaci eladásra való felkészítésével megbízott HPK Engeneering cég Peter Kamaraš menedzselésével mégsem a pozitív egyenleg oldalára billentette a vállalat gazdasági mutatóit, hanem épp ellenkezőleg, 144,76 millió euró veszteséget termelt a gyárnak, ami majd 40 százalékkal több, mint amikor átvette az irányítást. Ezzel pedig az acélgyár teljes tartozása 2015-ben 284,38 millióra rúgott.
Az ünnepélyes szerződés-aláíráskor persze erről senki sem beszélt, mert ki dicsekedhetne olyan eladással, ahol a vállalati tőke 98 százalékát odaajándékozzák 46 millió euróért, vagyis megközelítőleg 240 millió euróval kisebb áron, mint amennyi maga az adósság.
Azt a tényt is igyekezett volna az államvezetés véka alá rejteni, hogy a kínai üzlettárs kizárólag magát a szendrői vasműveket vette meg, az adósságot már nem. Ezt másvalakinek kell törlesztenie, és nem nehéz kitalálni, hogy kinek.
Eltekintve az adásvételi szerződés eme szépséghibájától – érdekes mód –, az acélipari termeléshez és a további sikerekhez komoly és szép reményeket fűznek nem csupán hazai, hanem a nemzetközi pénzügyi piacon is. Az itteni vezető politikusok úgy számolnak, hogy a gyár a bruttó hazai össztermék (GDP) akár 4,5 százalékos növekedésére is esélyt adhat, mert nemcsak a termelést pörgetik fel, hanem a gyár mintegy ötezer dolgozója is megmaradhat a munkahelyén. Ju Jong, a Hesteel vezetője arra is tett ígéretet, hogy hamarosan 300 millió eurót fordítanak az acélművek felfejlesztésére, és felvirágoztatják a vállalatot.
Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank minapi, Londonban megtartott ülésén Szerbia idei évi gazdasági növekedésének becsléséről szólva kedvező jóslatokba bocsátkozott, amit tetőz az egyik megjegyzés, hogy a növekedés a tervezettnél is jobb lehet, ha beigazolódnak a Smederevói Acélművekhez fűzött remények. Tehát úgy tűnik, nemzetközi porondon mernek hinni a reményekben. Mi pedig, számos ígéretet hallva, már óvatosabban nézünk a jövőbe. Megelégedéssel fogadhatunk minden sikeresnek hitt üzletet, de mindannyian tudjuk, a kínaiak nem azért vetettek szemet Szerbiára, és nem azért igyekeznek itt beruházni, hogy „csak” nekünk legyen jó.
