Nemcsak az ősz hónapja október, hanem a forradalmaké és az elmúlásé is. Ettől még a tévécsatornák műsorainak nem kell óhatatlanul szentimentálisnak lennie. Kiváló választásnak találtam például Bacsó Péter A tanú c. filmjének műsorra tűzését a magyar köztelevízió első csatornáján október 23-a estéjén. Minden idők egyik legjobb magyar filmszatíráját bármikor elő lehet venni, hiszen a letűnt időkről úgy tud szólni, hogy azon csak szórakozni lehet. Az is nevet, aki nem élte meg azt a kort. De az is, aki kegyetlenül benne volt. Ebben rejlik zsenialitása. Ráadásul aktualitást is rendre felfedezhetünk benne. Most A szocialista szellem vasútja felirat döbbentett meg az egykori Vidámpark szellemvasútjának bejáratán, hiszen nem túl rég, szeptember 30-án végleg bezárta kapuit a 175 éves intézmény.
Egy nappal korábban, kedd este az általam ritkán emlegetett (valójában nem régóta vételezett) szabadkai Pannon RTV Rekontra műsora adta meg az ünnep hagyományos értelemben vett felvezetését. A stúdióba olyan vendégeket sikerült becserkészni, akik közvetlen emlékeket hordoznak magukban ’56 őszéről. A szélrózsa öt irányából érkezett az öt vendég, a jól felkészült műsorvezető ügyesen osztotta meg közöttük a figyelmét. A természetszerűleg hajlott korú vendégek sem okoztak csalódást, szinte mindannyian hozzájárultak ahhoz, hogy a néző más, eddig talán ismeretlen szempontból is találkozzon a forradalom hangulatával, történéseivel, mögöttes üzenetével. Ezt még az a felismerés sem tudta igazán elrontani, hogy az Ausztriában élő magyarral ellentétben a tősgyökeres écskai alig beszéli anyanyelvét. Hiszem, hogy nemcsak a néző, hanem a műsorvezető is szenvedett ettől, ám ezzel a jelenséggel sajnos mind inkább meg kell tanulnunk élni.
Az viszont nem volt semmi, ahogyan Paskó Csaba elkápráztatta a Gasztroangyal közönségét. Főzött, énekelt, barátkozott, recepteket, tapasztalatokat árult el az m1-n, és a Duna Worldön sugárzott műsor nézőinek. A sokoldalú Paskó valósággal háttérbe szorította a műsorvezetőt, ami kivételesen jót tett a műsornak is, hisz a korábbiakban Marcsit, azaz Borbás Máriát szinte rendre a középpontban láttam, aki viszi a szót és a műsor folyamát, a vendégek csupán asszisztálnak ehhez. Azért én mindig találok „valamit” Marcsi műsoraiban: vagy bizonyos étel számomra ismeretlen elkészítési módját, új fűszert, érdekes embereket, tájakat vagy szokásokat. Erre figyelek, így az időnkénti mesterkéltség, talán kifulladásból fakadó erőltetettség sem zavar. Valójában tisztelem azokat a műsorokat, melyek kimondatlanul is megmozgatnak, cselekvésre szólítanak, és a Gasztroangyal ezek közé tartozik. Tanítani akar, éltetni a hagyományokat, egészséges táplálkozásra nevelni, ismereteket terjeszteni… Hát nem kedves az, amit a tévénézők Marcsija, azaz Borbás Mária egy interjúban mondott? Nevezetesen, megkérdezték, mit reggelizik. Válasza szerint nem mulasztja el a zöld búzalét. – És az nem rossz a nap kezdetén? – faggatták tovább. Mire ő: dehogynem, persze, rossz. De egészséges.
