Mint annyi műfajt, a talkshow-t is Vitray Tamás honosította meg Magyarországon a kilencvenes évek második felében. A kereskedelmi televíziózás beköszöntésével a társadalmi problémákat nem mindig kellő érzékenységgel vizsgáló Mónika-show és a Joshi Bharat-féle műsorok kimúltával, egyfajta űr támadt, mígnem a tavasszal ránk köszöntött Jakupcsek Gabriella a Ridikül talkshow-jával. Hiánypótlónak bizonyult a műsora, egyfelől a műfaj is közkedvelt a nézők körében, másfelől a műsorvezető is.
„Végre valami, amit 100 feletti IQ-val is lehet élvezni! Köszönöm, hogy erre is jutott pénz!” – jegyezte meg az egyik kommentelő a magyar köztelevízió 1-es csatornáján futó műsorról nem kis éllel. Igaza van, a tévéműsorok szerzői túl gyakran képzelik azt, hogy a néző csak „kikapcsolódás” céljából kapcsolja be a készüléket, és elzárja magát minden értelmes felhangtól, nem kér a mélyebb tartalmakból, a tapasztalatból, a tudásból.
Jakupcsek, a jól ismert médiaszemélyiség arra vállalkozott, hogy becsábítsa a nőket a képernyő elé, közöttük azokat is, akiknek mondanivalójuk, némi őszinte szavuk van. A koncepció szerint három valamiben sikeres és/vagy híres nő beszélget Jakupcsekkel a női/emberi lét mély kérdéseiről, majd hozzájuk csatlakozik egy férfi, a másik nem világát képviselve. Nem túl komolyan, de nem is felszínesen cseverésznek, tapasztalataikat osztják meg a nézővel, amiből bárhogy is nézzük, csak tanulni lehet. Ezen a héten a nagymamáké volt a terep: Pécsi Ildikó, Kassai Ilona, Dékány Sarolta, majd Tátrai Tibor tárulkozott ki, mintegy bizonyítva Jakupcsek kiváló felvezető gondolatait, mely szerint a nagyszülői szerep valóban eltér a szülőitől. Nemcsak a felelősség, hanem a feladatok is mások. A nagyszülők jelenléte nagyon sok örömöt jelenthet a családnak, de ha a kapcsolat nem úgy alakul, ahogy kellene, bizony bánatot is. Amikor megszületik az első gyerek, minden családban újraosztják a lapokat. A szülőkből hirtelen nagyszülők lesznek, akik számára ott az élő bizonyíték, hogy a saját gyermekük végérvényesen felnőtt lett. Az unoka új értelmet ad a nagyszülők életének. Boldogságot és hálát éreznek, s ez fokozza az életörömüket. A saját nagymamánkra, nagypapánkra egészen másképpen emlékszünk, mint amikor mi magunk nézünk a tükörbe nagymamaként, nagypapaként. Ugyanakkor nagy nyereség az unokák számára, ha vannak nagyszüleik, akik komolyan veszik a feladatukat. És természetesen a család minden tagjának jó, ha tudja, hogy szeretetteljes, gondos és segítőkész hozzátartozói vannak. Más szóval a nagyszülőséget mint életszerepet is meg kell tanulni. És ez bizony nem könnyű „mutatvány”. Mégsem tudunk róla szinte semmit, mígnem belecsöppenünk, esetleg egy ehhez fogható műsorra bukkanunk.
Mert ilyen rendkívül fontos létkérdésekről még csak beszélgetni sem szoktunk, nem is tanítják sehol, nincsen hozzá útmutatás sem. Pedig mennyire hasznos lenne többet tudni a nagyszülői vagy szülői szerepkörről, ugyanúgy a párválasztásról, a gyermekvállalásról, a szenvedélyekről, a tehetséges gyerekek neveléséről, a kamaszodó családtagokról…! Mennyi bajtól óvnánk meg magunkat, a családunkat!
Nos, talán ezért van a Ridikül. Kukkantsunk bele!
