Azóta nem nézem a hazai tévéállomások műsorait, amióta az egyik kivénült belgrádi slágerénekes egy bennlakó-kukkolósorozatban elővette a vesszőjét, és kitette azt az üvegasztalra. Félreértés ne essék, az említett műsorfajtát ezen erotikus momentum előtt sem értékeltem, soha nem követtem mások életét sem tévéképernyőn, sem egyéb módon, a szóban forgó hőstettről is utólag értesültem, ha jól emlékszem, a nyomtatott sajtóból. Nem a vén majom exhibicionizmusa botránkoztatott meg, hanem a momentumnak tulajdonított társadalmi jelentőség. Ugyanezen az, önmagukat pro-európai hangként propagáló tévécsatornán korábban belenéztem egy-egy politikai műsorba, stúdióbeszélgetésbe, tévéhíradóba, szerkesztéspolitikájukkal többé-kevésbé egyetértettem, ezért sehogy se ment a fejembe: Hogyan kerül egy sorskérdésekről nyilatkozó államelnök meg egy ősz tövű kuki ugyanarra a hullámhosszra? Egyértelmű, hogy a feljebb ecsetelt incidens nem nevezhető gyakorinak, nem mindegyik tévéműsor szereplői kapkodják elő a farkukat, azonban az alapelv, amely alapján a mai tévémenüt összeállítják szerkesztőik, szinte mindegyik állomás esetében ugyanaz: csámcsogás mások magánszférájában, szenzáció, sokk. A tévé, mint közéleti-politikai, tájékoztató jellegű orgánum, a szememben elveszítette az értékét, a végsőkig lezüllött, annyira sem befolyásol, mint egy szektás szórólap. És még csak azt sem mondhatom, hogy tisztelet a kivételnek.
Annyira, amennyire továbbra is tisztelem a tévézés egy másik fajtáját, az ún. tudományos előjelű műsorokat. Ezek között még akadnak olyanok, amelyeket nem a sokkhatásra építenek, diszkrét narrátor mesél a háttérben, öltönyös, szemüveges, felhúzott sliccű szakembereket szólaltatnak meg – szaktematikában. Egyre több azonban az olyan, kvázi-tudományos műsor is, amelyeket szenzációhajhász műsorvezetők vezetnek, az értékes ismeretterjesztő adatok eltörpülnek nevük, személyiségük, hatalmas szövegük és sztárságuk mögött. Gyakran a különböző szakterületeken jeleskedő – fegyverkovácsolás, kamionos teherszállítás, hullaboncolás, gépkocsi-felújítás, régiségkereskedés vagy vadonban történő túlélés – profik elmondják ugyanazt, amiről a műsor állítólag szól, magánéletük azonban – hogyhogy nem – megint csak előtérbe kerül – a chopperek szerelmesei kénytelenek hosszú perceken keresztül végighallgatni, hogyan teremti le Paul Teutul Sr. Paul Teutul Jr.-t, az amerikai történelem iránt érdeklődőkbe pedig beleverik azt a fontos adatot, hogy a Las Vegas-i zálogház-tulajdonos dagadt fia hány hamburgert zabál fel meló közben. Lincoln és Jefferson forognak a sírjukban.
