Öt-hat éves lehettem, amikor első televíziónk bekerült a nappaliba. Vékony lábakon állt a fadoboz, tetejére kis csipke, és ha emlékezetem nem csal, kis porcelánfóka került. Anyukám mindennap annak rendje-módja szerint letörölgette, esténként a Tévémaci kezdetére kapcsoltuk be – életre szóló élmény a fagottmuzsika és a kis figura – majd a kelet-európai rajzfilmek, A Futrinka utca lakói, Mazsola és más bábfilmek egy-egy tanulságos epizódja után mentünk aludni, a gyerekszobába beszűrődött a magyar Tévéhíradó felvezető zenéje, miközben álomba szenderültünk. A Hosszú forró nyár című sorozatra a nagymama is eljött a falu másik részéből – hiszen az 1960-as évek végén a hetvenes évek elején csupán néhány készülék volt a faluban –, és szépen egymás mellé kuporodva néztük áhítattal, tisztelettel a szoba legmodernebb tárgyát. Gond csak a labdarúgó-mérkőzek közvetítésével volt, mert apu és anyai nagyapánk mindig az ellenkező csapatnak szurkoltak, és amikor már együtt laktunk, ez a generációs ellentét eredményezte, hogy két készülék került a házba, s a három generáció csak akkor ült ismét együtt a képernyő előtt, amikor megvásároltuk az első színes televíziót, és betettük az új szekrénysor egy rekeszébe.
Valamikor tehát hosszú, vékony lábakon álltak, vagy vitrinben, szekrénysorban kaptak helyet a nappaliban a televíziók. Mára változott a helyzet: televízió van hálószobában, a konyhában és a gyerekszobában, ritka már az egy készülékkel rendelkező háztartás. S ma már külön bútorokat terveznek a tévé részére. A nappali szekrénysort felváltották a szellős és variálható bútorok, melyekbe betervezik a tévé helyét, vagy önállóan is használható bútorként készítik el.
A tévékészülék helye lakberendezési, belsőépítészeti szempontból igen meghatározó – mutat rá egy belsőépítész. A tervezés során – legyen szó átalakításról, építkezésről vagy csak új készülék megvásárlásáról – fontos, hogy pontosan mérjük fel a család igényeit. A nagyképernyős tévék leggyakoribb helye a nappali fala, esetleg tévéállvány, de zárható szekrénybe is kerülhet, ahonnan a képernyőt csak a használat idejére „varázsoljuk” elő. Érdemes a képátlót óvatosan megválasztani akkor is, ha nagyobb méretű készüléket is megengedhetnénk magunknak. Ha túl közelről nézünk túl nagy képet, tekintetünk nem tudja egyszerre átfogni a teljes felületet, ami hamar fáradtsághoz, fejfájáshoz is vezethet. A tv elhelyezése akkor ideális, ha a képernyő közepe kényelmesen ülve szemmagasságban van. Rögzítésekor ezt is figyelembe kell venni. Az elhelyezést befolyásolják a lakók tévézési szokásai, a rendelkezésre álló építészeti és pénzügyi lehetőségek, a szoba funkciója is.
A Nielsen Közönségmérés 2013. októberi adataiból kiderült, hogy a tévékészülék legnépszerűbb helye ma már nem a nappali, hanem a hálószoba, a legtöbb időt is ebben a helyiségben fordítjuk tévézésre. Az adatok alapján a népesség 71 százalékának volt tévéje a hálószobában, a nappaliban 54 százalékának, a gyerekszobában 17, a konyhában pedig 9 százalékának.
Persze messzemenő következtetéseket ezekből az adatból nem vonunk le.
