Kovács Jolánka Rétesország meséi című könyve üde, mutatós és vagány, amilyennek egy frissen megjelent mesekönyvnek lennie kell. Hát még ha az a mesekönyv nem akárhová, hanem egyenesen Rétesországba kalauzol! Az álmok, a vágyak, a haspártiak és a fantázia birodalmába, ahol ugyan minden emlékeztet egy kicsit a mi földi világunkra, de azért minden egy kicsit másmilyen. Szegény legények, dölyfös főbérlők, civakodó házaspárok, elkényeztetett gyerekek, szégyellős lányok, különc kismalacok és izgága orrok ugyan itt is, ott is fellelhetők, de Rétesország, a maga fahéj illatú, porcukros, diós-mézes-barackos világával, mégiscsak meseszerű, elvégre ki hallott már olyant, hogy az ember reggel, délben és este is csak rétest ehessen: tekeredőst, végtelent – márpedig Rétesországban ez a helyzet. Mindenki rétessel tömi magát és közben unottan néz ki a fejéből. Azaz mégsem. Rétesevés közben mindenki az ország akarnok és fennhéjázó királylányának, Álmatag Álmalindának újabb és újabb szeszélyei hallatán álmélkodik és hőzöng, a királylány ugyanis utolérhetetlen a hajmeresztő kívánságok kiötlésében. Apja alig győzi teljesíttetni a sok furcsa kérést, ámbár ő is, ahogy minden valamire való lányos apa, lesi leánya kívánságait, és királyi korona ide, egy tisztességben megőszült bölcs belátása oda, hagyja, hogy a lánya a fejére másszon, sőt a maga módján asszisztál is neki ebben. Az öreg király egyetlen életcélja ugyanis, hogy a lányát boldognak lássa. Egy napon azonban teljesíthetetlennek tűnő kívánság hagyja el Álmatag Álmalinda száját, mely kívánságnak köze lesz holmi rigójancsihoz és krémeshez. De hagyjuk az édességeket, réteseket és béleseket, pékségeket és cukrászdákat, ne borzoljuk a kedélyeket, ehelyett inkább Kovács Jolánka ízes és csavaros meséire összpontosítsunk, a kilenc történetre, amelyek jelen mesekönyvében megjelentek. Mindegyik mese más és más, van köztük népmesei ihletésű, falusi adomákra hajazó, gyermekpszichológiai indíttatású, abszurdba hajló történet, és parabola is. Mindegyik sajátos tükörként működik – aki a mélyükbe néz, önmagába lát, s miközben szórakozik a meséket olvasva, kissé meg is rendül. Amint elszáll a porcukor és leolvad a csokimáz a rétesországi történetekről, az életszerűségük válik hangsúlyossá, és a társadalmunkban tapasztalható visszásságokkal szembesítenek. Felnőttes mesék gyerekeknek, netán gyerekes mesék felnőtteknek? Nehéz meghatározni. Mindenesetre több dimenzió fejthető fel belőlük, ilyeténképpen gyerekolvasók és felnőttolvasók is megtalálhatják bennük a nekik szóló üzeneteket, bölcsességeket.
A mesebeli réteseknél talán csak Kovács Jolánka történetei tekervényesebbek és Péter László illusztrációi változatosabbak. A humoros, karakteres rajzok markáns képi világot teremtenek Rétesország meséihez. Egyszerre idézik meg gyerekkorunk mesekönyveinek látványvilágát és a Magyar népmesék rajzfilmsorozat népi motívumait, kiegészülve a jellegzetes Péter László-i karakterjegyekkel. Meseíró és képzőművész összehangolt munkájának lenyomata a Sinkovits Péter által szerkesztett, és a zEtna kiadó gondozásában megjelent mesekötet.
