Különös tanfolyamra invitálja első kötetének olvasóját Ephemeria Silver: Haláltanfolyamra. A mű alcíme – műfaji meghatározása? – alapján arra következtethetünk, hogy e tanfolyam legfontosabb elsajátítani valói a Köpönyegforgatások. Még mielőtt azonban valaki valami rosszra gondolna, el kell mondani, hogy a szerzői entitás tekintetében szó szerint értelmezett köpönyegforgatásokról van itt szó, ami azonmód felveti a kérdést: kicsoda tulajdonképpen Ephemeria Silver? A választ a feltett kérdésre már a kötet első mondatában – az FJJ szignó által jegyzett Előbeszéd című bevezetőben – megkapjuk: „Ephemeria Silver nem kitalált személy, hanem autonóm szerzői entitás, amely ugyanabban a biológiai lényben lakozik, mint Nettitia K. Froese és Mihályi Czobor”. Ephemeria Silver tehát az elsősorban kritikusként és irodalomtörténészként közismert Fekete J. József egyik szerzői entitása – az említettek mellett, amelyek már korábbról rendelkeznek saját kötettel.
Néhány évvel ezelőtti beszélgetésünk során arra a kérdésemre, hogy hogyan férnek meg egymás mellett különböző szerzői entitásai, Fekete J. József a következőt válaszolta: „Egyáltalán nem zavarják egymás köreit. Rakoncátlanok és csintalanok természetesen, akárcsak a gyerekek, egymás válla fölött belepislognak, hogy éppen mit ír a másik, de nem pacázzák el a tintát, és nem húzogatnak alá pirossal a kéziratokban. Néha hónapokra eltűnnek, és senkinek se hiányoznak. Nagyon pontosan észrevételezted, hogy önálló szerzői entitásokról, nem pedig alakmásokról, alteregókról van szó. A hasonmás ugyanis egyetlen Énen belüli drámai hasadás, megkettőződés, a másik létező én felismerése, ami hátborzongató, akárcsak egy angyal megjelenése. (…) A belőlem táplálkozó entitásoknak nincsen ilyen identitásproblémájuk, nem rendelkeznek egymás tudásával, egymástól eltérő tapasztalatokat birtokolnak a világról, különbözik élményviláguk. Ez viszont korántsem jelenti azt, hogy ne tanulnának egymástól, és a megszerzett tudást ne érvényesítenék munkáikban, bár amennyi befolyásom lehet heteronímáimra, igyekszem, hogy maradjanak meg velem együtt amatőrnek.”
A Haláltanfolyam bevezetőjében immár a következőt olvashatjuk: „Az egymástól különböző nyelvi identitások az őket kihordó biológiai lény önazonossága megszüntetésének következményei. Nem álnévről, álnevekről van szó, nem is alteregókról, hanem nevesített nyelvi határátlépőkről, akik arra kíváncsiak, mi történik, mi történhetik velük, milyenek a lehetőségek egy másik világban, amit egyedül ők képesek érzékelni, és igyekeznek megfogalmazni. Szellemi alaköltésük a kíváncsi identitás következménye, az alkotói entitás megtöbbszöröződése, egyben pedig az egynél több élet lehetőségének megkísértése.” (Mindezek után kissé meglepő, hogy a több helyen többször emlegetett és a nyitószövegben is külön hangsúlyozott elméleti konstrukció ellenére a kötet katalogizálásában az olvasható, hogy „Ephemeria Silver Fekete József írói álneve”. Úgy tűnik, hogy a tudományos beidegződések nem sokat törődnek a művészi szabadsággal.)
A kötet visszatérő motívumának is nevezhető identitás tárgykörénél maradva, eltöprenghetünk az egyén sokrétűségének kérdésén, azon, hogy különböző emberekhez hányféleképpen viszonyulunk és fordítva, mennyi identitás-meghatározó tényezőn épül fel személyiségünk, vagy hogy az életünk során bennünket ért impulzusok közül mi határozza meg leginkább Énünk. A Teremtő fintora, hogy az emberbe önmegvalósítási lehetőségek végtelen sorát plántálta bele, s közben arra kárhoztatta, hogy a számtalan lehetséges földi pálya közül, a neki elrendelt idő alatt, alig néhányat teljesíthet be. Ezért tartja – a kötetben is idézett – Szentkuthy Miklós a legemberibb ösztönnek a színészkedést, ami Fekete J. József mesterének tolmácsolásában: „[t]örekvés valami másra, mint ami éppen véletlenül vagyunk, valami másra és valami többre”. Efféle törekvésként kell értelmezni Fekete J. József különböző szerzői entitásainak létrejöttét is: az alkotó ember azon igyekezeteként, hogy egyéb tevékenységétől függetlenül, külön kialakított nézőpontból, önálló egyéniségként mondjon véleményt a világról.
Szellemi testvéreinek alkotásaival ellentétben, Ephemeria Silver munkássága meglehetősen heterogén színezetű. Míg Nettitia K. Froese Lemúria legtetején című kötetének állandó hőse az alkímia bölcs mestere, Abi al-Maarri, aki azért zárkózott el a világtól, hogy elíziumi magányában a világegyetem összes kultúrájának minden elemét elegyítő Efezusi betűk című művén dolgozzon, Mihályi Czobor Angyalok rozettája című könyve pedig Rideg Alajos nevű hősének útvezetésével egy zombori körsétára hív, addig Ephemeria Silver tartalmi, poétikai és formai értelemben is egy sokkal változatosabb művet hozott létre. Köpönyegforgatásokon alapuló Haláltanfolyamában különböző műfajú szövegeket ötvöz: novellákból, levelekből, e-mailekből, fiktív kötetekről írt kritikából, idézetekből, „dilettáns versekből”, tárcákból, lexikon szócikkeibe szedett egypercesekből, esszékből és egyéb, műfajilag sokszor meghatározhatatlan jellegű írásokból tevődik össze ez a próza. Találhatók köztük különféle műhelymunkák keretében íródott szövegek, amelyek jellegüknél fogva eleve korlátozottak, emellett Ephemeria Silver viszonylagos identitása alatt újabb efemer identitásokat teremt, amelyek alkalomadtán verset írnak, levelet fogalmaznak meg és más módon provokálnak. Közéjük tartoznak például Ephemeria nővére: Lakatos F. Margit, a beszélő nevű agent provocateur: Mortitia Shaegbecourt, akárcsak ifjabb Mathuska S. szövegattentátor.
Ephemeria Silver novelláit nagymértékben a posztmodernre jellemző sajátosságok határozzák meg: a töredezettség, a részlet előtérbe helyezése az egésszel szemben, az egymástól különböző beszédmódok, a nézőpontok megtöbbszöröződése, a szembenézés a világ megismerhetőségének lehetetlenségével, a fantasztikum, a különböző szférák álmokon keresztül történő egyeztetése, az idézéstechnika gyakori használata, nyelvi játékosság, intertextualitás. A kötetbe gyűjtött prózák másik jellegzetessége, hogy többségükben felsejlik az itt és most, legyen szó vajdasági sajátosságról, a délvidéki magyarság kérdéséről, helyi hiedelemvilágról vagy egyéb Couleur locale-ról, különös tekintettel Nyugat-Bácskára, az írói entitás „biológiai hordozójának” szülőföldjére. Utóbbi tény azt a meglátást támasztja alá, hogy külön entitás kreálása esetében is önazonos marad(hat) az ember a rászabott haláltanfolyamban – amit más néven életnek hívunk.
