Závada Pál Egy piaci nap című regénye azoknak az irodalmi alkotásoknak a sorába tartozik, amelyek a második világháború alatt és az azt követő zűrzavaros időszakban játszódó események emberközeli ábrázolása révén sokak számára egy teljesen ismeretlen, vagy kevésbé ismert szegmensét tárják fel az adott korszaknak. Az, hogy a többség számára egy-egy feldolgozott téma az újdonság erejével hat, azt a meglátást támasztja alá, hogy a magyar társadalom hetven év után sem szembesült teljes mértékben a második világháború okozta traumákkal. A kisember szerepe és helyzete a politikai változások forgatagában, a világégés eredményezte emberpróbáló kínszenvedések, és azok hatása az elszenvedőkre, az előítéletek kényszerítő ereje, a holokauszt közösségi feldolgozása úgy tűnik, még ma is kibeszéletlen témának számít a magyar köztudatban.
Az Egy piaci nap középpontjában az 1946. május 21-én a kunvadasi (Kunmadaras) piacon történt antiszemita pogrom áll, amelynek során a felbőszült tömeg a jelenlevő zsidó kereskedőkre támad, majd bandákba verődve folytatja a zsidókkal szembeni atrocitásokat a településen. Az akció véres lincseléssé fajul, amelyben hárman életüket veszítik. Történik mindez egy évvel a második világháború után Magyarországon: a forint bevezetése előtt járunk, infláció és áruhiány uralkodik, a lapok azt feszegetik, hogy kik azok, akik a feketekereskedelmet, a zugárusítást és az árdrágítást űzik, bosszút állnak-e vajon a hazatérő zsidók, idegfeszítő hergelések, oda-vissza gyalázkodások folynak és indulatokat gerjesztő rémhírek keringenek elveszett gyermekekről.
A regényolvasó a kunvadasi eseményről, annak előzményeiről, a további fejleményekről, a településen belüli viszonyokról, az érintettekről, a korabeli társadalmi állapotokról és az országban zajló történésekről a pogrom kirobbantásáért felbujtóként kezelt egyik fővádlott, a kisgazdapárti Hadnagy Sándor tanár feleségétől tud meg mindent. Hadnagynét téve meg regénye narrátorának – aki nem mellékesen, szemtanúja is volt a zavargásoknak, egy asszonybanda kilengéseit követte –, a szerző belülről láttatja a lezajlott történéseket. A fővádlott felesége nemcsak elmeséli, hanem egyben értelmezi is a lejátszódó eseményeket, helyzetéből kifolyólag azonban nem lehet elfogulatlan, még akkor sem, hogy ha nem teljesen osztja férje meglátásait minden téren, ezért az olvasónak számolnia kell az elbeszélő erősen szubjektív nézőpontjával, amit elsősorban társadalmi pozíciója határoz meg.
A jóindulatú, de neveltetésénél fogva előítéletes Hadnagyné Csóka Mária kétségbeesésében képes túllépni önmagán, amikor arra kéri Hámosné Gellért Irént, egy kommunista párttitkár nejét, hogy segítsen neki tisztáznia férjét, Hadnagy Sándort. A férjével Miskolcra költöző asszony segíteni ugyan nem tud, és kezdetben nem is akar, a történések sodrásában azonban a két asszony mégiscsak megtalálja az egymáshoz vezető utat. Ehhez egy újabb pogromra van szükség, amelyre ezúttal Miskolcon kerül sor. A gyárosok, kereskedők és árdrágítók megfélemlítése céljából a kommunista párt által szervezett munkástüntetés lincseléssé fajul, amelyben két zsidó molnár esik áldozatul. Ezekről az eseményekről Gellért Irén Máriának küldött leveleiből szerzünk tudomást. A nőt elsősorban azért foglalkoztatja a történet, mert a férje volt a tüntetés egyik szervezője, és tart esetleges felelősségre vonásától. A férjük iránti aggodalom közelebb hozza egymáshoz a két asszonyt, különböző előjelű előítéleteik ellenére képesek lesznek valamelyest a másik szemszögéből tekinteni a történésekre, és áthidalni a köztük tátongó szakadékot.
Az erősen szubjektív elbeszélői szemszög, illetve szemszögek ellenére Závada Pálnak sikerült kellőképpen érzékeltetnie a korabeli magyar társadalomban uralkodó állapotokat, amelyeket a gazdasági nehézségek mellett sokban a politikai manipuláció és a média által előidézett feszültségkeltés határozott meg. Ilyen légkörben történt a regényben feldolgozott, emberáldozatokat követelő két zsidóellenes pogrom. A társadalmi viszonyok kétségtelenül hozzájárultak a sajnálatos események kirobbanásához, de bármennyire is szeretnénk az adott körülmények boncolgatásával megérteni azok kiváltó okát, nincs arra megfelelő magyarázat, hogy egy falusi piacon miért verődnek valakik bandába, hogy rátámadjanak embertársaikra.
