Jogi, jogszolgáltatási tartalmán túl óriási történelmi jelentősége van az évszázadnál is hosszabb időn át, három nemzedék jeles ügyvédegyéniségei által épített nagybecskereki Várady ügyvédi iroda iratanyagában rejlő, nem egy esetben társadalom- és politika-történeti események emlékezetét őrző dokumentum-együttesnek. Brajjer Lajos lapja, a Torontál 1893. november 15-én közölte: Dr. Várady Imre ügyvédi irodáját Nagy-Becskereken a Korona szállodával szemben fekvő Hubert-féle házban megnyitotta. Minden bizonnyal csak az iroda helyszíne változott, hiszen egy korábbi, 1889. január 22-i dátummal az emlékezet (és az ügyvédi irattár) őrzi egy kalaplopási ügy iratait, amikor még a Rankovits nevet is ts-sel írták. „Csak fél centi vastag az első ügyiratcsomó – írta ennek kapcsán a harmadik nemzedék tagja, Várady Tibor. – Inkább érezni lehet, mint látni benne egy világot.” Az ügyvédi iroda iratai alapján Történetek az irattárból témára Várady Tibor a Zoknik a csilláron, életek hajszálon (2013), és a Libatoll és történelem (2017) című kötetében elmondott történetek után most Mi történt Écskán? (2019) címmel állított össze, a korábbi történet-füzérek után, ezúttal „dokumentumregényt”. A Várady ügyvéd-nemzedék harmadik tagját, saját bevallása szerint, elsősorban az iratokból kiolvasható történetek, és a történetekben kiforrott emberi sorsok érdeklik, miközben maga is tisztában van a családi irattár fölbecsülhetetlen jelentőségével.
Hogy Mi történt Écskán? – az a családi ügyvédi iroda őrizte száznál is több periratából olvasható ki. Az első ügy 1893. október 2-án indult, az utolsó pedig 1946-ban fejeződött be. „A legtöbb écskai vonatkozású irat – írta Várady Tibor –, mely kezembe került a családi ügyvédi irattárból, a Harnoncourt családhoz, és az 1910-es évekhez kötődik.” Ezek alapján kirajzolódik egy világ, amely alkalmanként ugyan esendőnek tűnik, mégis határozottan leírható polgári rend keretében működött. A Nagybecskerektől mindössze tíz kilométerre lévő Écska ma már csak a kastélyáról és a közelben lévő halastaváról ismert, nevét azonban egykor a császári udvarban is gyakran emlegették.
A kastélyt az örmény származású Lázár (Lazarian) Lukács építette, akinek elődei a XVIII. században költöztek Temesvárra, ahol felvették a katolikus vallást. Lázár Lukács jószágkereskedő volt, majd miután 1781-ben egy bécsi árverésen megvette az écskai birtokot, magyar nemességet kapott. Az écskai földek mellett a Lázár-birtokhoz idővel zsigmondfalvi, lázárföldi, kleki, lukácsfalvi és jankahídi ingatlanok is tartoztak, összesen huszonhatezer holdnyi termőföld. Várady Tibor az iratokból kiderítette: 1820 augusztusában, a kastély ünnepélyes fölavatásakor Lázárék hangversenyt szerveztek, melyen egy kilencéves csodagyerek, Liszt Ferenc zongorázott, s az ifjú tehetséget a meghívott vendégek, Esterházy hercegék hozták Écskára. A Lázár családot „hagyományos barátság fűzte” az eleméri Kiss családhoz, gyakran tartottak hol Écskán, hol Eleméren családi találkozókat. „Voltak, akik ezt közös örmény gyökerekkel magyarázták” – mutatott rá Várady Tibor. Lázár Zsigmond az 1848-as forradalom idején a császári udvar szolgálatában állt ugyan, kapcsolata Kiss Ernővel azonban – annak haláláig – megmaradt. Lázár Zsigmond Marianna lánya 1887. december 28-án egy luxemburgi származású grófhoz ment férjhez, ekkor lépett be a történetbe Harnoncourt Félix. 1888-tól Harnoncourt Félix és felesége, Marianna kezében volt az écskai birtok. Félix bácsi barátai – közöttük Ferenc Ferdinánd trónörökös – ettől kezdve rendszeres vendégei voltak az őszi rókavadászatnak.
Az écskai nagy per – melyről a maga idejében az európai sajtó is cikkezett – az 1910-es években Harnoncourt Felix gróf és idősebb lánya, Mária Lujza grófnő között zajlott. A grófnő hajadoni hevületének óvatlan pillanatában megszökött Carstenn Károllyal, a gróf kiskorú gyermekeinek francia nevelőjével, akivel később – velencei, firenzei és genfi kalandok után – házasságot kötöttek. A bonyodalmak nyomán robbant ki az örökösödési per: az apa, Félix gróf csak akkor volt hajlandó engedélyét adni a házassághoz, ha Mária Lujza az általa megszabott áron eladja apjának a maga vagyonrészét. Leánya előbb beleegyezett, s aláírta a szerződést, ám hamarosan rádöbbent, hogy rossz alkut kötött, ezért úgy döntött, hogy annak megsemmisítését kéri. Az ennek nyomán keletkezett per borzolta éveken át a birodalom területén a kedélyeket, miközben a társadalmak mélyén a Nagy Háborúhoz vezető indulatok forrtak. „Hogy pontosan mi minden történt a kastélyban és a kastély környékén, azt most már senki sem fogja tudni elmesélni – fogalmazott dokumentumregényében Várady Tibor. – De több részletnek nyoma maradt. Ezek a részletek gyakran össze is kapcsolódnak. És a periratokból most már az is látszik, hogy a grófok, a grófok vendégei, a tanyai munkások, az uradalmi ügyintézők, a komornák, a bérlők, a szakácsnők tulajdonképpen regényeket követtek el.” Az écskai periratok ügyeinek hosszú sorából azonban határozottan kirajzolódik az a régen letűnt világ, amelynek fényei néha fölvillannak az emlék horizontján. S hogy tényleg Harnoncourt gróf áll-e a kastély előtti szobor talapzatán a lábaihoz rogyott szarvassal, vagy maga Szent Hubertusz, a vadászok védőszentje, végül is egyre megy. Voltak idők, amikor vidékünket a történelmi nagyságok is számon tartották.
