2024. július 16., kedd

(Disz)komfortos távlatok

Beszédes István: Vagy lenolaj

Topográfiaa földfelszín elemeinek, tereptárgyainak – közvetlen, helyszíni felkeresésen alapuló – leírásával, helyzeti információinak összegyűjtésével, térképi rögzítésével foglalkozó tudományág a térképészet, a földméréstan, a földrajz és más tudományok határterületén. A topográfia jellemző vonása a domborzat részletes, szabatos bemutatása, valamennyi terepelem összefüggő, komplex ábrázolása, ezek révén a terepi tájékozódás elősegítése.

Milyen szakismeret szükségeltetik ahhoz, hogy megrajzoljuk egy emberi lélek topográfiáját? Hogyan határozhatóak meg a lélek felszíni elemei? Milyen mértékegység alkalmazható a belső végtelenek leírásához? Milyen méretarányokkal dolgozhat az emberi psziché topográfusa? Milyen állandókat tud megállapítani kutatásai során? És a kapott eredményeit hogyan közölje?

Ismerős tájakon járunk Beszédes István Vagy lenolaj című kötetében, amely a zEtna könyvkiadó Vulkánfíber elnevezésű sorozatának 33. darabjaként látott napvilágot. A sorok között magunkra ismerünk, felismerjük barátainkat, ismerőseinket, ellenségeinket. Mégis diszkomfortosan érezzük magunkat, hisz az ismert belsőnk ismeretlen tájait látjuk magunk előtt ismeretlen megközelítésben, ismeretlen nyelven közölve. A szavak nem engednek közel belső világunkhoz, nem engedik, hogy közbeavatkozzunk, nem engedik azt, hogy változásokat eszközöljünk rajta, nem engedik, hogy kényelembe helyezzük magunkat a folyóparton, a fák árnyékában, a városban, a határokon, a kordbársony őserdőkben. A szavak eltaszítanak maguktól, és csak magasan a felszín fölé emelkedve szemlélhetjük létünk súlyos és súlytalan, de minden esetben árnyékokkal kísért elemeit. És amikor a szavak közel engednének magukhoz, átadják helyüket a különböző (írás)jeleknek, hogy azok húzzanak átlátszó falat, megakadályozva közeledésünket.

A végtelent átlátszó falak közül szemlélve azt is látjuk, hogy kisebbségi létünk is nyomot hagy belső térképünkön, ott virít elmozdíthatatlan felszíni képződményként, fehér árnyékot vetve maga köré.

Lehet, nem is kell tudni,

mi van ott, kik vagy mik

lehetnek lakosok azon

az elvont koordinátán...

Tipográfianyomtatott betűkkel foglalkozó szakma és művészeti ág, amelynek célja, hogy a betűtípusok és betűcsaládok alkalmazásával olyan írásképet alakítsanak ki, amely egyszerre esztétikus és célszerű. Modernebb megfogalmazásban az információ megjelenítésének, valamilyen síkban megjelenített szabályrendszere. A tipográfia szót az idők során többféle jelentésben használták: betűtervezést, betűmetszést, nyomdászatot, nyomdai úton történő sokszorosítást is jelentett. Ma a magyar nyelvben csak a betűkkel való tervezést, a szöveges közlés megformálását, szöveg és kép együttes elrendezését nevezzük tipográfiának.

És topográfusunk mihez kezdjen a növényzettel, amelynek alkotóelemei folyamatosan elárasztják belső tereinket, amelyek napfényt és energiát nem kímélve küzdenek az üresség ellen?