Vannak tudományterületek, amelyek a közvélemény kitüntetett figyelmét élvezik. Ilyen például a csillagászat és az űrkutatás. Egy hordozórakéta fellövésének vagy egy földszerű, új exobolygó felfedezésének híre akár a híradások fő műsoridejébe is bekerülhet. A történelemtudomány vitatott kérdéseiről a legtöbb választópolgárnak, világnézete szerint, megvan a maga véleménye. A jelenlegi járványügyi helyzetben elmondhatjuk, hogy most az orvostudomány került váratlanul reflektorfénybe, ugyanis túlzás nélkül mondhatjuk: emberek milliói várják, hogy mikor készül el a koronavírus elleni védőoltás. A filozófiát azonban már messze nem övezi ekkora figyelem, sőt azt a kérdést, hogy hol tart jelenleg a filozófia, csak az avatott szakértők tudnák megválaszolni. Pedig a létünk nagy kérdéseire a választ éppen a filozófia keresi. Így mindig örvendetes esemény egy olyan mű megjelenése, amelynek éppen a bölcselet legfrissebb fejleményei képezik a tárgyát. A Forum Könyvkiadó Intézet A valóság visszatérése című könyve pedig éppen egy ilyen kiadvány.
A könyv három kortárs filozófus, Horváth Márk, Losoncz Márk és Lovász Ádám közös munkája, amelyben a filozófia egyik legújabb irányzatát, a spekulatív realizmust és a vele rokon újrealizmust mutatják be. A könyv két részből áll. A terjedelmében hosszabb első rész, amelyet Horváth Márk és Lovász Ádám jegyez, a spekulatív realizmust ismerteti. Itt Graham Harman, Timothy Morton, Quentin Meillassoux, Ray Brassier és Iain Hamilton Grant filozófiájába nyerhetünk részletesebb betekintést, miközben az irányzat olyan alapvető fogalmairól olvashatunk, mint a „négyezett”, a hipertárgy, vagy éppen a sötét ökológia. A második rész, amelyet Losoncz Márk írt, az újrealizmust tárgyalja Manuel DeLanda, Jacques Derrida, Markus Gabriel, Jocelyn Benoist és Maurizio Ferraris filozófiáján keresztül. Nem mellesleg a kötetben található Előszót maga Graham Harman, a spekulatív realizmus egyik úttörője írta.
Elöljáróban le kell szögeznünk, hogy ez a mű az olvasótól megkövetel legalább egy alapszintű filozófiai jártasságot, ugyanis annak, aki nincs tisztában az ontológia főbb kérdéseivel, problémáival, nem ismeri Immanuel Kant vagy Martin Heidegger filozófiáját vagy éppen a kontinentális és analitikus filozófiai irányzatok mibenlétét, annak A valóság visszatérése igen nehéz olvasmánynak ígérkezik. A bölcselet kedvelői számára, főleg akiket a lételmélet nehéz, de annál izgalmasabb kérdései vonzanak, igazi csemege ez a kiadvány, hiszen a nyugati filozófia legújabb irányzatába avatja be olvasóját. Az új irányzat keletkezése a 2007-ben bekövetkezett úgynevezett spekulatív fordulathoz köthető, amikor Ray Brassier, Iain Hamilton Grant, Graham Harman és Quentin Meillassoux megtartotta előadását a londoni Goldsmith Egyetemen. Ezen irányzat képviselői azt vallják, hogy a filozófia Kant óta kétszáz éven át tévúton járt. A XVII. és XVIII. században a természettudományokban tett számos nagyszerű felfedezésnek köszönhetően – elég, ha csak a geocentrikus világkép megdőlésére vagy éppen jóval az ember előtt élt őslények felfedezésére gondolunk – az ember természetben elfoglalt kitüntetett szerepe megszűnt. A filozófiában azonban Kant működésének következtében fordított tendenciák zajlottak le. A „kopernikuszi fordulat” ugyanis éppen az emberi tudatot és gondolkodást tette meg a filozófia tárgyává és a valóság megismerésének kiinduló pontjává. A spekulatív realisták és újrealisták azonban azt mondják, hogy a dolgok függetlenek gondolkodásunktól. Egy csillag a galaxisunk peremén már évmilliárdokkal azelőtt is létezett és ragyogott a sötét űrben, hogy az ember nagy teljesítményű távcsöveikkel felfedezte, és fényleni fog évmilliókkal az után is, hogy az emberi faj eltűnik a Föld színéről. Ezért nem azt kell vizsgálni, hogy a tudat hogyan ismeri meg a dolgokat, hanem a filozófiának magukat a dolgokat, azaz magát a valóságot kell a megismerés tárgyává tennie.
A spekulatív fordulat számos kérdést és problémát vet fel. A szerzőtriász pedig pont ezeket a kérdéseket és problémákat tárja fel számunkra. Részletesen ismertetik a spekulatív realizmus és újrealizmus egy-egy filozófusának legfőbb műveit, ezeken keresztül pedig megmagyarázzák az irányzat legfontosabb ontológiai fogalmait. Örvendetes, hogy ezeket a fogalmakat életszerű, könnyen érthető példákkal írják le az olvasónak. Ebben a könyvben a laptop billentyűzete az egyik szemléltető eszköz, a legújabb csillagászati felfedezések a hivatkozási alapok, és olyan aktuális fogalmak kapnak új, filozófiai értelmezést, mint az antropocén. Ez pedig, függetlenül attól, hogy a szerzők nehéz ontológiai problémákat feszegetnek, olvasmányossá teszi ezt a munkát. Az elmondottak mellett a könyvet azért is ajánlott elolvasni, mert a filozófia jelenlegi állásáról magyar nyelven ritkán van alkalmunk ennyire friss híreket kapnunk, legfeljebb a filozófiai szakfolyóiratokban fellelhető tanulmányokban.
