„De jó, akkor én színésznő vagyok!” Állítólag ez volt az első mondata Borbély Alexandrának, miután először megnézte Enyedi Ildikó Testről és lélekről című filmjét, amelynek a női főszerepét alakította. Mindennek hátterében az állt, hogy a film forgatását követő időszakban alig akadt munkája, a színházban fél évig nem volt új darabja, és a film leforgatását követően nem hívták egyetlen castingra sem. Ennek következtében saját bevallása szerint olyannyira elbizonytalanodott önmagában, hogy voltak pillanatok, amikor úgy érezte, soha többé nem akar színésznő lenni.
Aztán egy csapásra minden megváltozott. Enyedi Ildikó filmje ugyanis olyan nemzetközi sikert hozott számára, amilyenre valószínűleg még a legmerészebb álmaiban sem mert volna gondolni: Berlinben átvehette a legjobb női főszereplőnek járó Európai Filmdíjat.
A szlovákiai magyar színésznő hosszú utat járt be az elmúlt évek során. Az internetes lexikonok adatai szerint 1986-ban született Nyitrán, gyermekkorát a felvidéki Nagycétényben töltötte, majd a komáromi Selye János Gimnáziumban érettségizett. Ezt követően felvételizett a pozsonyi és a budapesti színművészeti egyetemre is. Édesapja azt szerette volna, ha inkább Pozsonyban marad, oda ugyanis csak egy óra volt az út, Budapestre viszont kettő. Pozsonyban a harmadik fordulóig jutott, ám mégis Budapest mellett döntött, és az sem viselte meg különösebben, hogy elsőre nem vették fel. „Nem buktam ki, mert Jordán Tamás egy órával később felhívott: látta a felvételimet, és szeretné, ha eljönnék a Nemzeti Színház stúdiójába. Soha nem felejtem el azt az érzést, amikor Jordán először vitt be minket a színpadra. Nagyon boldog voltam, hogy színházban lehetek” – emlékezett vissza egy vele készült interjúban, amelyben arra is kitért, miként élte meg gyermekként a kisebbségi létet.
„Gyerekkoromban azt képzeltem, hogy a falunk egy sziget, ahol magyarul beszélünk. Ha bementünk a városba, Nyitrára, anyu azt mondta, ne szólaljak meg magyarul, igaz, nem szigorúan, nem hangzott ez olyan súlyosan, mint amilyennek majd leírva tűnni fog. Amikor meg Győrbe mentünk, nagyon tetszett, hogy mindenhol magyarul beszélnek, az egész városban. Különlegességként éltem meg, hogy van Szlovákiában egy sziget, ahol egy magyar közösség él, nem bosszankodtam rajta. Később, amikor már rájöttem, hogy nem erről van szó, dühös voltam, amiért a szlovákok olyasmiket mondanak, hogy »Szlovákiában szlovákul!«, és ha kellett, bárkivel vitába szálltam erről” – magyarázta, hozzátéve, mindig is pluszként élte meg, hogy két kultúra, két ország kincsei az övéi, ugyanis úgy érezte, mintha ettől több lenne.
2012-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, és még abban az évben a Katona József Színházhoz szerződött, amelynek azóta is tagja. Nyitott embernek gondolja magát, aki igyekszik nem egysíkúan gondolkodni, és nem feketén-fehéren látni a világot. Úgy véli, mindenkinek megvan a joga ahhoz, hogy azt gondolja, amit gondol. Nem tagadja, Mária szerepe, ami az első igazán komoly filmszerepe volt, illetve maga a film forgatása is igen maradandó élményt jelentett számára. „Ildikó úgy vigyázott rám, mint egy kis gyöngyre, amit nem érhet semmilyen külső behatás. Úgy érzem, mintha mi csak ketten lettünk volna ott Ildikóval: mindenki más is jelen volt, de mi mintha össze lettünk volna kötve egy láthatatlan fonállal” – fejtette ki egy vele készült interjúban, egy másikban pedig arról beszélt, hogy attól tart, soha többé nem lesz ilyen tökéletes és minőségi munka az életében.
„Korán megtörtént velem, sokat kaptam lelkileg a stábtól, és bizony Máriától is. Ő olyan világban létezik, ahol nincsenek hazugságok. Őszinte, váratlan dolgokat mond, és így meglepő helyzetek kerekednek ki körülötte. Az emberek nem tudnak mit kezdeni ezzel, ez is volt a humor egyik fő forrása a filmben. Nagyon jó lenne, ha ilyenek lehetnénk, de nem bírjuk elviselni az igazságot, szinte mindent próbálunk enyhíteni, kimagyarázni. Ha minket szembesítenek a valósággal, rosszul esik, ahogy nekem is. Ugyanakkor olyan jó őszintének lenni – nekem ez fontos dolog, ez az, amit magammal vittem Máriából” – magyarázta az ominózus interjúban színésznő, akiről Enyedi Ildikó, a Testről és lélekről című film rendezője a berlini díjátadót követően azt nyilatkozta, nem lehet elégszer elmondani, mennyire különleges élmény volt számára együtt dolgozni vele, tanúja lenni annak a csodálatos, belülről jövő metamorfózisnak, amivel a film főszereplőjévé, Máriává alakult át.
„Sok igazán tehetséges, izgalmas színésznőt ismerek, közülük is kiemelkedik azzal az elképesztően széles skálával, aminek minden szegmensét még nem is volt alkalma megmutatni, pedig sokféle szerep megtalálta már, eddig főleg színházban. Hozzon neki ez a nagy elismerés sok boldog, önfeledt munkát, igazi kibontakozást!” – fogalmazott a díjátadót követően Enyedi Ildikó, akinek gondolataihoz legfeljebb csak annyit fűzhetünk hozzá: Úgy legyen!
