Radovan Karadžićtyal hétre nőtt azoknak a szerb oldalon politizáló és harcoló személyeknek a száma, akiket a hágai törvényszék életfogytiglan tartó börtönbüntetésre ítélt. A MICT, a törvényszék jogutódja, helyt adva a hágai ügyészség fellebbezésének, megmásítva ezzel a büntetés vonatkozásában az elsőfokú ítéletet – 40 év fegyházelzárás népirtás, emberiesség ellenes gaztett, valamint a háborús szokásjog megsértésének okán –, ezt a jogerős büntetést mondta ki a volt boszniai szerb vezető ellen.
Eltérő, hogy a krimirajongók közül ki miért kedveli éppen ezt a műfajt. Valaki egyszerűen csak rabja a borzongásnak, mások szenvedélyes rejtvényfejtők, és olyanok is vannak, akik a miértek és a mozgatórugók után kutatnak. Utóbbiak azok, akik szeretnének a „szörny” fejébe látni. Nehéz dolga lehet annak, aki Karadžić észjárását szeretné megérteni, talán még kollégái is kemény fába vágnák fejszéjüket. Robert Donja történész, a Radovan Karadžić – a boszniai vérengzés építésze című életrajzi regény írója szerint az említett gaztevő „briliáns elméjű, kiváló szónok és lenyűgöző meggyőző képességgel rendelkezik”. A szerző elveti az állítást, hogy Karadžić elméje még a háborút megelőzően megbomlott, szerinte minden feljegyzés, nyilatkozat, hivatalos dokumentum azt bizonyítja, hogy az akkori elnök tudatában volt tetteinek és szándékosan járt el. Karadžić vitathatatlanul a legtehetségesebb színész volt az összes akkori politikai vezető közül, állapította meg Robert Donja, sajnálkozva nyugtázva, hogy „Karadžić, aki ígéretes szakemberként kezdte pályafutását, idővel a második világháborút követően Európa területén elkövetett legnagyobb népirtás ötletgazdájává vált”.
Karadžić ebből a szempontból – ígéretes és tehetséges pályakezdő – beillik az egyéb hágai elítéltek vagy vádlottak sorába. Említsük példaként Vojislav Šešeljt, akiről biztosan sokan tudják, hogy annak idején Jugoszláviában a legfiatalabb jogtudományok doktora volt. Slobodan Milošević a jogi karon sorra nyerte a szónoki vetélkedőket, majd bankárként tevékenykedett sikeresen, de az elítélt tábornokok java része is impresszív karriert futott be a háború kezdetét megelőzően. Érdekes eljátszadozni a gondolattal, hogy miként alakult volna a térség sorsa, ha az említett személyek, valamint a háborúban érintett többi ország hasonló attitűdökkel megáldott vezetői más irányban kamatoztatják tehetségüket.
Radovan Karadžić 1945-ben született a montenegrói Petnjicában, a kietlen hegyvidéken, szegénysorú családban. Szüleivel először Šavnikba, majd Nikšićbe költözik, később pedig Szarajevóba, ahol először elvégzi az egészségügyi középiskolát, majd az orvosi karon diplomázik pszichiáterként. A következő öt évben Dániában és a New York-i Columbia Egyetemen folytatja tanulmányait, szakterületévé a depressziót és a neurózisokat választja. Jugoszláviába hazatérvén először Szarajevóban rendel pszichiáterként – közben a Sarajevo labdarúgóklub pszichológusaként is dolgozik –, majd a nyolcvanas évek elején Belgrádba költözik – felesége és két gyermeke Szarajevóban marad –, a főváros egyik egészségházában rendel, ezzel párhuzamosan pedig a Crvena zvezda focistáinak a pszichológusává avanzsál. 1984-ben pénzügyi visszaélés gyanújával letartóztatják, a szarajevói fogdába kerül, ahol tizenegy hónapot tölt el. Itt köt szoros barátságot Momčilo Krajišnikkel, a boszniai szerbek egyik majdani vezetőjével, aki később szintén Hágában raboskodik. Karadžić a Szerb Demokrata Párt egyik alapítója és elnöke, majd 1992 decembere és 1996 júliusa között a Boszniai Szerb Köztársaság elnöke.
Ismet Cerić közismert pszichiáter, Karadžić valamikori mentora és későbbi főnöke, néhány éve azt mondta: „Több Radovan Karadžić van. Az egyenruhát magára öltő politikai vezető, aki több ezer ember haláláért felelős; a költő; a természetgyógyász – akivé egy évtizedes rejtőzködése során álcázta magát; az orvos, aki köpenyben gyógyította az embereket és segített nekik.
