„Čedo, oženi me!” („Čedo, vegyél feleségül!”) – a városi legenda szerint ez volt az 1996/97-es egyetemistatüntetések egyik főszereplőjének szánt üzenet. Čedomir Jovanović volt az üzenet címzettje, az az ember, aki most egyike azon pártvezetőknek, akiknek a március 16-i parlamenti választás után főhet a feje, ugyanis már nem parlamenti pártot vezet. A Liberális Demokrata Párt 2005-ös megalakulása után ez volt az első választás, amikor parlamenten kívülre szorultak.
Jovanović kampánya elég gyengére sikeredett. Nagyrészt arról beszélt, hogy kire nem kell szavazni, meg arról, hogy unja már az ellenzéki szerepét, itt az ideje, hogy kormányozzanak is valahol. Csakhogy ez így magában a mai Szerbiában, amikor a biztos szavazók majdnem fele vezérkeresőben volt/van, csak azt mondani, hogy valaki ne szavazzon arra, aki már a szavazás kiírása előtt tudta, hogy teljhatalma lesz, nem elég.
Ebben a választási kampányban elég erőteljesen próbált Vajdasággal kampányolni, ami megint furcsa volt, ugyanis az előző választás óta, az elmúlt két évben nem nagyon foglalkozott a tartománnyal, annak jogaival. A 3,36 százalékos siker(telenség) talán a legjobb bizonyíték arra, hogy nem volt elég jól átgondolt, amit csináltak: az LDP egy rétegpárt, amely nagyrészt a szerb liberálisabb értelmiséget szólította meg eddig, és egy ilyen politikai légkörben, amelyben ekkora fölénye van egy adott pártnak, az LDP-hez közel álló réteg nem sok fantáziát látott ebben a választásban. Belgrádban sem tudta megmozgatni azt a réteget, amely eddig támogatta, ott is parlamenten kívül rekedtek.
Úgy tűnik viszont, az LDP vezetője az LDP vezetője marad. Nem mond le annak a pártnak a vezetéséről, amelyet 2005-ben alapított, miután parlamenti frakciójával együtt kizárták a Demokrata Pártból. Abból a pártból, amelybe az 1996/97-es egyetemistatüntetések után tagosodik be, majd a Szerbiai Demokratikus Ellenzék (DOS) ténykedésében tölt be fontos szerepet: a választási stáb főnöke volt, majd képviselő, Slobodan Milošević hágai kiadatásában játszik kulcsszerepet.
Jovanović idővel a szerb szennylapokban egyik legtöbbet szereplő politikussá válik. Amit vele csinált a szerb bulvársajtó (de nem csak vele) az egészen jól bizonyítja azt, hogy milyenek ma a viszonyok ebben az országban – amíg azon lehet rágódni, hogy Jovanović kábszerezik-e vagy sem, addig sem kell fontos dolgokkal foglalkozni.
Čedo volt már fiatal lányok álma, a maffiával kapcsolatban álló demokrata, illegális szerekkel (vissza)élő pártvezér, „Cedonir Chadda”, a pakisztáni sítúra résztvevője, akit majdnem lelőttek a tálibok, Fidelinka-tulajdonos férje stb.
Meg egy parlamenten kívüli párt elnöke, aki állítólag nagyon rosszul menedzselte a pártját, szinte csődbe juttatta azt, ugyanis (szó szerint) készpénznek vette, hogy bejutnak a parlamentbe, és a képviselői helyekért járó költségvetési pénzt már az LDP számláján látta. Parlamenten kívülre rekedt országos szintű pártban már sokkal nehezebb politizálni, szinte az életéért harcol ilyenkor egy politikai csoportosulás, arról nem is beszélve, hogy ilyen helyzetben a vezető mögül sokan kihátrálnak.
Čedomir Jovanović 1971-ben született Belgrádban. A Színművészeti Akadémián dramaturgként diplomázott 1998-ban. Nős, négy gyerek édesapja.
