A fogadóirodáknál csak az utolsó héten adtak neki esélyt, a legtöbben kenyai, szír vagy japán befutóra tettek tétet. Patrick Modiano díjazásával a svéd akadémia ezúttal is meglepetést okozott. A testület indoklása szerint a 69 éves francia írót az emlékezés művészetéért tüntették ki, amellyel megidézte a legfelfoghatatlanabb emberi sorsokat és feltárta a náci megszállás mindennapjait.
Patrick Modiano a Párizs szomszédságában fekvő Boulogne-Billancourt-ban született 1945. július 30-án egy belga flamand színésznő és egy olasz zsidó üzletember gyermekeként. Fivére, Rudy 10 éves korában meghalt. Az apja megtagadta a sárga csillag viselését, illegalitásba vonult, és a fekete piacon üzletelve tartotta fenn magát a háború alatt. Az anyja gyakori távolléte miatt Modianót egészen kicsi korában az anyai nagyszülők nevelték. Egyes források tudni vélik: szülei a német megszállókkal kollaborálva úszták meg a gázkamrákat, amiről soha nem beszéltek gyermeküknek, akit távol tartottak maguktól és internátusba küldtek.
Patrick Modiano 1962-ben érettségizett Annecyben, de nem folytatta tovább a tanulmányait. 18 évesen eldöntötte, hogy író lesz. A Raymond Queneau-val, a Zazie a metrón szerzőjével való találkozása sorsdöntőnek bizonyult, ő volt az, aki elolvasta első regénye kéziratát. A La Place de l’Étoile 1968-ban jelent meg, innentől kezdve csak az írásnak szentelte az életét. Debütáló regénye a második világháború idején játszódik és egy zsidó kollaboránsról szól. A könyv miatt az apja megharagudott rá, sőt megpróbálta felvásárolni az összes kötetet.
Modiano életművének középpontjában az identitáskeresés áll, állandó témája a német megszállás korszaka, így próbálja megérteni a szülei életét. Apjával való különös kapcsolata miatt írásaiban fontos szerepe van az apafigurának is. Minden regénye az emlékezetvesztéstől indul el és az emlékezet visszanyerésének pokolian nehéz stációit követi nyomon. Köteteiben a hatvanas-hetvenes évekből tekint vissza a német megszállás időszakára. Múltról és jelenről, emlékezésről és feledésről, identitásról és bűnösségről szóló tömör és filozófiai mélységű elbeszéléseivel számos olvasót szólított meg, négy regénye alapján film is készült. Gyerekkönyveket és filmforgatókönyveket is ír, Louis Malle rendezővel közösen játékfilmet is készített Franciaország náci megszállásáról Lacombe Lucien címmel. Egy tavalyi interjújában elismeri: a „bűvös körből” nem tud kitörni, ugyanazt a regényt írja a kezdetektől mostanáig.
1968-ban Roger Nimier-díjjal jutalmazzák, 1972-ben megkapja a Francia Akadémia Nagy Regény díját, 1978-ban a Sötét boltok utcája című regénye meghozza a Goncourt-díjat, 2002-ben A Kis Bizsuért neki ítélték a Prix Jean-Monnet de Littérature européenne-t. Életművéért 2010-ben átvehette a Francia Akadémiához tartozó Cino del Duca Alapítvány életműdíját, 2012-ben pedig az Európai Irodalomért járó Osztrák Állami Díjat. 2014 októberében irodalmi Nobel-díjat kap. Modiano, akit a Nobel-bizottság korunk Proustjának nevezett, a 15. francia író, akit a legrangosabb irodalmi díjjal ismernek el.
A 28 kötetes szerző műveit 36 nyelvre fordították le, közöttük magyarra is. A londoni The Guardian irodalmi szerkesztője szerint négy-öt regényből tökéletesen megismerhetjük a Modiano-életművet, és ezek pontosan azok a kötetek, amelyek magyar nyelven is olvashatók.
Magyarországon 1980-ban a Sötét boltok utcája, 1996-ban az Augusztusi vasárnapok, 2006-ban a Dora Bruder, 2014-ben pedig A Kis Bizsu jelent meg. (A kritikák szerint az Augusztusi vasárnapok és A Kis Bizsu fordítása is hagy kívánnivalót maga után.)
Ismerősei szerint a francia szerző az elismerések ellenére csendes, visszahúzódó ember maradt. Patrick Modiano nős, lányuk, Zina 1974-ben, Marie 1978-ban született.
