Szép kis summát ígértek a hatóságok annak a derék állampolgárnak, aki érdemi információval segíti Borisz Nyemcov nemzetközi hírű orosz ellenzéki vezető gyilkosának, esetleg a tettestársaknak a kézre kerítését. Bár a merénylet ügyében gőzerővel folyik a nyomozás, nem valószínű, hogy tolongás lesz a hárommillió rubeles (43 000 euró) nyomravezetői díjért.
Oroszországban és szerte a világban ugyanis már az első pillanattól kezdve szinte mindenki sejti, nem hétköznapi gyilkosságról van szó, még kevésbé hétköznapi politikusról. Ezért sok ember meggyőződése, hogy a Kreml közelében péntek éjjel egy hídon, több pisztolylövéssel elkövetett Nyemcov-gyilkosság hátterére soha nem derül fény.
Az persze elképzelhető, hogy valakit majd találnak a hatóságok, és szépen „ráhúznak” mindent. Az viszont bizonyosra vehető, hogy még az a kisember sem igyekszik az információátadással, aki esetleg látott vagy hallott valamit, mert nem akarja megütni a bokáját. Erre pedig jó esélye lesz, ha beszél, és ha igaz, amit orosz ellenzékiek állítanak, mások meg gyanítanak. Nevezetesen az, hogy az 55 éves Nyemcovot a Kreml legfelsőbb politikai vezetősége tetette el láb alól, de legalábbis köze lehetett a merénylethez.
Az ellenzékiek közül többen a kormányzatot vádolják a gyilkosság megszervezésével. Találgatások szerint akár maga Vlagyimir Putyin elnök is lehetett a gyilkosság megrendelője, amiért a néhai politikus folyamatosan és kíméletlenül bírálta őt.
Nyemcov azon kevés ellenzékiek közé tartozott, aki kezdettől fogva elutasította Putyin Ukrajna-politikáját. A Krím félsziget tavalyi bekebelezésétől kezdve az orosz reguláris hadsereg – „otthon” letagadott, de a világon sok felé tényként kezelt – ukrajnai beavatkozásáig. Az utóbbi időben pedig már bizonyítékokat gyűjtött, illetve tervezett közzétenni hazája katonáinak kelet-ukrajnai jelenlétéről, s az ott elkövetett bűntényeiről.
Talán épp ezt akarta megakadályozni „valaki”. De az is lehet, hogy más okból ölték meg Nyemcovot, aki az elmúlt másfél évtizedben az orosz ellenzék egyik, ha nem a legfontosabb, emblematikus vezéralakja volt. Meggyilkolása sokkolta Oroszországot és a világot.
Az utóbbi években talán már nem minősült a Putyin-ellenes erők, a valódi ellenzék abszolút vezérének, de közszereplésének köszönhetően a nagy nyilvánosság őt ismerte (el) leginkább. Egy ideje a nagypolitikától viszonylag visszavonultan élt, de amikor kellett, mindig színre lépett.
Az ellenzékiek közül ő volt az egyetlen, aki korábban valóban gyakorolhatta a hatalmat. Moszkvában és vidéken egyaránt fontos tisztségeket töltött be.
Az atomfizikus végzettségű Nyemcov liberális reformerként kezdte pályafutását a néhai Borisz Jelcin elnök (1991–1999) idején. A Szovjetunió 1991-es felbomlása után függetlené váló Oroszország első politikus nemzedékének kiemelkedő tehetségeként tűnt fel. Mindene megvolt a sikeres karrierhez. Olyannyira, hogy már indulásakor Jelcin legvalószínűbb lehetséges utódjának tartották.
Az 1991-es puccs(kísérlet) idején ott állt a kommunista uralommal szembeforduló, és győzedelmeskedő Jelcin mellett a moszkvai barikádokon. Hamarosan jutalomként megkapta az államfőtől Nyizsnyij-Novgorod megye kormányzói tisztségét, amelyben – látványos sikereit díjazva – a helyiek az 1990-es évek derekán demokratikus választáson megerősítették.
A talpraesett és szikrázóan éles eszű fiatal politikust Jelcin visszahívta Moszkvába, ahol miniszteri, majd 1997-ben miniszterelnök-helyettesi megbízást kapott a Mihail Kaszjanov vezette kormányban. Később mindketten kiszorultak a hatalomból. Kaszjanov a hétvégi merénylet után azt mondta, hogy egykori munkatársát, majd ellenzéki harcostársát azért ölték meg, mert „az igazságról beszélt”.
A nyugati típusú demokrácia támogatójaként ismertté vált Nyemcov annak idején sem kímélte a központi hatalmat, Nyizsnyij-Novogorod megyéből gyakran bírálta a központi kormányt, elsősorban a csecsenföldi háborúja miatt. Ennek ellenére a – gazdasági reformokért felelős – miniszterelnök-helyettesi bársonyszékbe kerülhetett, ettől azonban gyorsan meg kellett válnia. Nem szókimondása, hanem az országot megrengető 1998-as pénzügyi (rubel) válság miatt.
Hanyatlása a hatalmi politikában ekkor kezdődött. Pályamódosításra azonban nem gondolt, holott korábban hatvan tudományos publikációt jelentetett meg, és több találmányt is bejegyeztetett.
Maradt a politikában. Többször választották parlamenti képviselővé, sőt 2000-től egy ideig az alsóház (Duma) alelnöke volt.
Nyilvánosan támogatta Putyin elnökké választását (amire először 2000-ben került sor), de gyorsan szembekerült vele. A Putyin-rendszer egyik első kritikusaként viszont már 2003-ban kiesett a törvényhozásból, pártjával, a liberális Jobboldali Erők Szövetségével együtt.
Az üzleti életben is szerencsét próbált, de a Putyin irányította hatalom nem hagyta érvényesülni. Egy ideig az Európa-párti Viktor Juscsenko ukrán exelnök tanácsadójaként is dolgozott, majd 2007-től több (tiltott) demonstrációt szervezett Oroszországban az ellenzék által autokratikusnak és korruptnak tartott rezsim ellen, amelyet Putyin hol elnökként, hol kormányfőként irányít.
Régóta tudta, hogy bírálatai miatt a Kreml egyre dühösebb rá. Sőt azt sem tartotta kizártnak, hogy Putyin meg fogja öletni. Halála után egyik ellenzéki szövetségese, a sakkvilágbajnok Garri Kaszparov arra a következtetésre jutott, hogy Nyemcov meggyilkolásának üzenete egyértelmű: „Ha szembeszállsz Putyinnal, az életed kevesebbet ér.”
