Életének 81. évében hétfőn elhunyt Czeizel Endre genetikus. Hosszú betegségét méltósággal viselte. 2013 elején mondta el nyilvánosan, hogy leukémiás, és arról is nyíltan beszélt, hogy miután a sikertelen második kemoterápiás kezelést követően két napig mesterségesen tartották életben, de mégis jobban lett, ateistából hívővé vált. Nagybetegen is visszatért dolgozni, hogy segítse a gyermekre vágyó nőket.
A nemzetközi hírű tudós már akkor celeb volt, amikor ezt a szót még nem is ismertük. Czeizel Endrét a hetvenes években ismerték meg szélesebb körben Magyarországon. Az öröklődés titkai, a Születésünk titkai, a Jövőnk titkai, Az élet él és élni akar, a Ki viszi át a szerelmet, a Szexfilm, az AIDS és a Génjeink titkai című tudományos-ismeretterjesztő tévésorozatok generációk tudását alapozták meg. Ő magára elsősorban kutatóként és orvosként tekintett. Több intézetet igazgatott, majd nyugdíjba vonulása után híres emberek családfái alapján próbált rájönni arra, mitől lesz valaki géniusz. M. Kiss Csaba társszerzővel Czeizel a betegségéről és haldoklásáról is írt könyvet, de utolsó, Kertész Imre és a sors című könyve is erről szól.
Czeizel Endre 1935. április 3-án született Budapesten. Focizott a Vasasban, egészen az ifiválogatottságig jutott. A nagyapja cége miatt „x-es származásúnak” nyilvánított fiú épp a focinak köszönhetően került be második nekifutásra a Semmelweis Orvostudományi Egyetemre, ahol első generációs értelmiségiként summa cum laude végzett 1959-ben.
Czeizel sokáig nőgyógyászként képzelte el pályafutását, akkoriban ugyanis a genetikát a Szovjetunióban imperialista ármánynak tartották. Élete 1965-ben vett fordulatot, amikor Hruscsov ellátogatott az Egyesült Államokba, ahol a hibrid kukoricák láttán világossá vált számára a genetika fontossága – innentől vált engedélyezett tudománnyá a genetika. Új utakon elindulni, megküzdeni az előítéletekkel, sokszor szélmalomharc volt, de Czeizel Endre a magzatvédelemre és a genetikára tette fel az életét. Kutatásai kiemelkedő témája az öröklődés, a genetikai ártalmak, a veleszületett adottságok vizsgálata volt. 1973 óta végzett genetikai tanácsadást, kidolgozta az úgynevezett magyar módszert, az 1980-as években pedig az optimális családtervezési modellt, majd szolgáltatást.
Czeizel professzor legfontosabb kutatási eredményének azt tekintette, hogy bebizonyította: az úgynevezett magzatvédő vitamin meggátolja vagy csökkenti több súlyos fejlődési rendellenesség kialakulását, de a leendő kismamáknak azért is érdemes folsavtartalmú magzatvédőt szedniük, mert ezzel a leggyakoribb veleszületett szívrendellenességek 40 százaléka is megelőzhető. Czeizelt ezért az eredményért 2000-ben Kennedy-díjjal tüntették ki az Egyesült Államokban, és munkássága elismeréseként számos nemzetközi társaság fogadta tagjává. Hazájában több más kitüntetés mellett megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét és a Magyar Köztársaság Érdemrend középkeresztje kitüntetést, tavaly pedig életművéért Semmelweis-díjat kapott.
1998-as nyugdíjba vonulása után a Genetikai Ártalmak Társadalmi Megelőzése Alapítvány tudományos igazgatójaként folytatta családtervezési tanácsadó munkáját. Öt évvel ezelőtt ebben a zuglói központban adott interjút a Magyar Szónak. A központ falán 34 ezer fényképből álló „album” volt, és a fotókon olyan kisbabák láthatók, akiknek a szülei gyermekük fogantatása előtt eljöttek tanácsadásra. Ez kevesebb mint a fele annak, ahány „Czeizel-baba” született. Rájuk volt a legbüszkébb.
Czeizel Endre mélységesen csalódott volt életműve sorsa miatt: a nevéhez fűződő családtervezési, felvilágosító és kutatási programokat leállították, az ezekre létrehozott intézményrendszert leépítették, az általa szorgalmazott magzatvédő vitaminokat pedig a világ számos országában sokkal nagyobb arányban alkalmazzák, mint Magyarországon. Egyetlen tanítványa sincs, aki folytatná az általa megkezdett páratlan munkát.
