A Time Magazin minden évben megválasztja az év emberét. Idén a tizenhat éves svéd klímaaktivistának, Greta Thunbergnek ítélték oda az elismerést, mert a szerkesztőség és a közönségszavazás útján meghozott döntés szerint ő volt az, aki az idén a legnagyobb mértékben befolyásolta a világban zajló eseményeket.
Greta Thunberg nevét mindenki ismeri, aki követi, mi zajlik a világban a klímaváltozás elleni harc terén. Személye nagyon ellentmondásos. Vannak, akik szinte messiást látnak benne: szerintük tevékenységével sokak szemét fölnyitotta, és sokan neki köszönhetően jöttek rá arra, hogy az emberiségnek sürgősen változtatnia kell az életmódján, ráadásul nagyszerűen élére állt a fiatalok aktivista mozgalmának. Szerintük egy tehetséges, rátermett fiatal lányról van szó, aki megérdemli, hogy az év embere legyen. Eközben mások fiatal kora és Asperger-szindrómája miatt támadják, mondván, egy „beteg gyerek” úgysem képes megoldást találni a globális fölmelegedésre, meg hát nem is csinál mást, mint hogy lóg az iskolából, és dühös szavakkal dobálózik.
Való igaz, hogy nincs nála a bölcsek köve. Nem kínálja tálcán a környezetszennyezés, a globális felmelegedés problémájának megoldását, nemhogy gyakorlati, még elméleti szinten sem. De ez nem azt jelenti, hogy amit csinál, az értelmetlen vagy hasztalan lenne. Greta Thunberg ugyanis klímavédelmi aktivistaként pontosan azt teszi, amit egy valamire való klímavédelmi aktivistának tennie kell: fölhívja a figyelmet az éghajlatváltozásra, és arra, hogy az emberiség érdeke az azonnali cselekvés lenne. Ennél több nem várható el tőle, részben azért, mert tizenhat évesen sok tapasztalattal még nem rendelkezik, de leginkább azért, mert egymagában senki nem lenne képes megoldani nyolcmilliárd ember közös problémáját. De amit egy tizenéves fiatal megtehet, azt mind meg is teszi: kiáll a reflektorfénybe, és rámutat a probléma valódi súlyára.
Ez a lány annak a generációnak a szószólója, akiket a leginkább érint a környezetszennyezés és az éghajlatváltozás, és akiknek a véleményére mégis a legkevésbé hallgatunk. Iskolai klímasztrájkot kezdett, udvariassággal és illemmel nem törődve követeli a döntéshozóktól a probléma komolyan vételét. Aki már hallotta beszélni, azt biztosan lenyűgözi, hogy mekkora szenvedéllyel szólal meg. Arról nem is beszélve, hogy nem tartozik azok közé az aktivisták közé, akik a szent cél érdekében akár a törvénnyel is összeütköznek. Persze vitatható, hogy mindez elég-e ahhoz, hogy az év embere címet viselje, vagy inkább arról van szó, hogy egy fiatal lányt, akit korábban ráadásul a titokzatos Asperger-szindrómával diagnosztizáltak, túlontúl is fölkapott a média és a közvélemény. De szerintem ebben a történetben nem ez a fontos.
Ez a lány még a 17. életévét sem töltötte be, de máris elismerésre méltó dolgokat visz véghez. Egy olyan nyelven áll ki a világ elé, ami nem az anyanyelve, hanem az iskolában tanulta. Egy olyan ügyért harcol, ami számára fontos, és ami sokakat érint. Tizenöt évesen egymagában tüntetett a svéd parlament előtt, hogy a politikusok végre vegyék komolyan a globális fölmelegedést. Diagnózisából, ami sokak szemében betegségként és hátrányként jelenik meg, képes volt előnyt kovácsolni, és céljai elérésére fordítani az aspergeresekre jellemző rendkívül nagyfokú érdeklődést.
Legyünk őszinték: hányan lennénk képesek ugyanerre? Egy idegen nyelven beszélni egy számunkra fontos témáról, miközben milliók nézik az élő közvetítést? Az Európai Parlamentben követelni a változtatást azoktól, akiknek kezében a döntés összpontosul?
Greta Thunberg nagyszerű példakép a mai fiatalok számára. Fiatal, szenvedélyes, okos, és a kamaszok elsöprő többségéhez hasonlóan kimagasló igazságérzettel bír. Ráadásul kimondja azt, amit sokan nem mernek kimondani, nem tudnak megfogalmazni, vagy tudnák és mernék, de nincs rá lehetőségük. Így hát lehet, hogy nem ő fogja megváltani a világot, mégis fölnézhetünk rá, és sokunk számára lehet példakép bátorságban, kitartásban, szenvedélyben.
