1910 októberében Szabadka több helyszínén plakátok jelentek meg, miszerint „Szárits János szabadkai aviatikus monoplánján több felszállást” végez a lóversenytéren. A beharangozott programra október 16-án került sor. 15 órakor felbúgott a háromcilinderes, 25 lóerős Anzani motor, és a Szárics I névre keresztelt repülőgép a magasba emelkedett. Az eseményt a sajtó hatalmas érdeklődése kísérte, és a becslések szerint 7000 ember látta élőben e történelmi jelentőségű eseményt.
De ki is volt ez a Szárits János, vagy ha úgy tetszik: Ivan Sarić, akinek szobrával Szabadkán járva találkozhatunk, és akinek nevét a helybeli műszaki középiskola is viseli?
(Fotó: Benedek Miklós)
Szárits János/Ivan Sarić 1876-ban született. A szabadkai gimnázium elvégzése után a miskolci Kereskedelmi Főiskolán folytatta tanulmányait, és nyugdíjazásáig a városi közigazgatásban dolgozott. E rövid leírás alapján azt is gondolhatnánk, hogy átlagos életpályával rendelkezett, de koránt sem volt így, ugyanis szerteágazó érdeklődése folyamatosan újabb kihívások felé terelte. Középiskolás korában kerékpározni kezdett, és csakhamar a Magyar Királyság egyik legjobb versenyzőjévé vált. Első hivatalos versenyén Pécsett, 1896-ban az egy és a 25 kilométeres távon egyaránt második helyezést ért el. 1897-ban a Bezdán–Palics 85 kilométeres kerékpárversenyen 22 perces előnnyel első helyezést ért el. Pályájának íve folyamatosan emelkedett. Feljegyezték, hogy 1899-ben első helyezést ért el a Szabadka–Zenta oda-vissza versenyen. Ami a verseny érdekessége, hogy Szárits ekkor éppen a kötelező katonai szolgálatát töltötte Bécsben, és csak a verseny kedvéért utazott haza. Vonata 2.30-kor futott be, míg a verseny 5 órakor kezdődött.
Legemlékezetesebb sikereit 1900-ban aratta a Budapesten megrendezett magyar bajnokságon, ahol két első és öt második helyezést ért el. A verseny után a tűzoltózenekar és szurkolók serege várta a szabadkai vasútállomáson. 1901-ben Budapesten az egyórás nemzetközi versenyen második helyezést ért el, úgy, hogy az első helyezett svájci versenyző kerékpárján már motor is működött. Talán ennek hatására Szárits figyelme a motorok felé fordult, és hamarosan ő is motor segítségével hajtott kerékpáron versenyzett. A motorkerékpárok mellett az autók is felkeltették érdeklődését, és a feltételezések szerint több házi készítésű automobil volt a tulajdonában.
Mindezek alapján úgy tűnik, hogy Száritsot megbabonázta a sebesség és a technika fejlődése, és nap nap után részese akart lenni a haladásnak. Így hát nem is csoda, hogy a repülés is érdeklődésének fókuszába került. Ez volt az az időszak, amikor világszerte mérnökök, tervezők, szakemberek és laikusok a levegő meghódításán fáradoztak. Szárits 1909 nyarán Franciaországban tartózkodott, ahol alkalma volt látni Louis Blériot repülőjét, amellyel az keresztülrepülte a La Manche csatornát. Szárits lefényképezte a gépet. Mai fogalmaink szerint ezzel kimerítette az ipari kémkedés fogalmát, és hazaérve a képek alapján elkezdte saját repülőgépének megépítését. 1910-ben be is fejezte azt, majd eljött a cikkünk elején említett októberi nap, és Szárits a levegőbe emelkedett. „Az érzés, hogy legyőztem a levegőt, hogy Szabadka legmagasabb háza felett vagyok, hogy idővel még magasabbra fogok jutni a felhők alatt… ezeket az érzéseket nem lehet kifejezni. Ezt az ember csak egyetlen egyszer érzi az életben” fogalmazott Szárits János a repülését követően. Sikerén felbuzdulva tovább folytatta a munkát a repülés terén. Csakhamar megszületett a Szárics 2, és a Szárics 3 makettje is elkészült. Ivan Sarić munkásságára Bécsben is felfigyeltek, és az első világháború alatt egy, a város közelében lévő gyárban alkalmazták. Ezt követően már nem foglalkozott a repüléssel. 1960-ban a jugoszláv légierő parancsnokságának felügyelete mellett elkészítette a Szárics I másolatát, melyet a zimonyi repülőgép-múzeumban helyeztek el.
Amellett sem szabad elmennünk szó nélkül, hogy Szárits mindezek mellett nagy szerepet játszott a labdarúgás népszerűsítésében Szabadkán. Nevét ott találjuk az első labdarúgóklub alapítói között, csakúgy, mint az aeroklub esetében. Fényképészként jelentős szerepe van a város múltjának megőrzésében.
A visszaemlékezések alapján Ivan Sarić halálát a gépek iránt érzett szenvedélye idézte elő. Nem sokkal halála előtt Magyarkanizsáról esős időben érkezett haza autójával, és mivel nem tetszett neki a jármű hangja, azonnal befeküdt az autója alá, hogy megjavítsa. 1966 augusztusában hunyt el. Nevét ma a már említettek mellett a szabadkai aeroklub és a Békova melletti sportrepülőpálya viseli. Előbbi minden évben megszervezi a Sarić hétvégéje elnevezésű rendezvényét.
