Most ünnepeltük a születésnapomat, ismét itthon, a diófa alatt, ahogy szoktuk. Persze már megint alig volt időnk készülni rá, mert a Tiszavirág Fesztivállal egy hétvégére tűztük ki a megünneplés napját, vagyis két szórakozós, bulizós este után fogtunk neki a tortasütésnek meg minden másnak is. Amikor vasárnap reggel felkeltünk, egy kávé mellett gyorsan egyeztettünk, hogy mi hiányzik még, ki mit vállal, aztán mindenki tette a dolgát, hiszen délután jöttek a vendégek.
Ilyenkor, a nagy izgalomban a lányok is szívesen segítenek, tudják, hogy nélkülük ez már nehezen menne. A fiatalabb a sütik elkészítésébe szeret bekapcsolódni, szívesen keveri a piskótát, méri a lisztet, az idősebb inkább pakolászik, majd amikor a torta díszítéséhez érünk, ő veszi át a terepet. A férjem a bevásárlást intézi, övé az udvari dolgok elrendezése, az enyém a konyha. Mivel roston akartunk húst sütni, a hozzávalókat még pénteken megvettem, de azért persze hiányzott még ez-az, némi ital, zöldség, sőt, még brikett is, így azokért ő ugrott el. Az egyik asztalt még májusban kivittük a diófa alá, így most csak a másikat kellett mellé tenni, meg a székeket, hogy kényelmesen elférjünk. Amióta nagyra nőtt a diófánk és terebélyes árnyékot ad, azóta mindig alatta ünnepelünk, az a kedvenc nyári helyünk, egyrészt azért is ültettük, nem annyira a terméséért. Egyszerűen imádunk alatta megteríteni és ott fogyasztani el az ebédet, a vacsorát, a kávét. A barátaink alig várják a születésnapomat, annyira hangulatos tud lenni maga a helyszín, néhány mécsessel, esti fénnyel megbolondítva. Ez olyan nyárindító parti is nálunk, ugyanis a társaságunk többi tagjának valamivel később, vagy télen üljük a születésnapját, úgyhogy ez a szezonnyitó. Mindig éjszakába nyúlóan ücsörgünk az udvarban, zenét hallgatunk, néha még táncra is perdülünk.
A partira való készülődés közepette néha megfordul a fejemben, hogy mi a fenének ez a nagy felhajtás, minek ennyit készülni, sütni, főzni, pakolni, egyszerűbb lenne rendelni néhány pizzát, vagy kitenni pár kiló pogácsát, amit valakivel megcsináltatok, de aztán mindig elhessegetem ezeket az agyalásokat, mert arra gondolok, hogy szeretetből készítem a hozzám közelállóknak. A fáradságos munkát az együtt töltött idő bőven meghálálja, és az ilyen összejöveteleket semmi sem pótolhatja. Ezek tartanak össze bennünket, már előre tudjuk és számon is tartjuk, hogy kinél mikor lesz szülinap. Az enyém után várjuk, hogy júliusban a barátnőmnél jöjjünk össze, augusztusban a férjét ünnepeljük majd, év elején aztán megint nálunk lesz buli, közben néhány gyerekszülinapot is megülünk. Így megy ez, így múlnak felettünk az évek, de éppen ezért, mert ennyire rohannak, helyet és időt kell adni az ünneplésnek.
Nyitókép: Pixabay
