Ünneplős hétvégéken vagyunk túl és ünneplős hétvégék várnak ránk. Az év elején nálunk sok a történés, minden hónapra jut egy születésnap, amit meg is szoktunk ülni. Egy-egy jeles naphoz több összejövetel is társul, hiszen meg kell ünnepelni a családdal, a barátokkal, és némelyeket még a szomszédokkal is. Szombatonként mindig a barátok jönnek el, a vasárnap a családé. Januárban a férjem születésnapjával indul a sorozatos ünneplés, és mivel negyedikén született, jóformán még a szilveszteri, meg a most már évek óta szokásos pótszilveszteri bulit sem pihenjük ki, már a következő partira, az ő szülinapjára készülünk. De hát azt sem lehet elhalasztani arra hivatkozva, hogy sok lesz ez így egymás után, ha akkor született, akkor kell megtartani. Aztán hetekbe telik, mire észhez térünk ebből az egymás utáni ünneplésből, de nem kapunk sok időt, február ötödikén újabb szülinapot ülünk, akkor a kisebbik lányunkét. A gyerkőcös szülinapokon sokkal nagyobb társaság jön össze, mint a mi ünnepeinken, hiszen sok a gyerek az utcában és azokat mind meg szoktuk hívni, sőt egyeseknek még a szüleit is. Ez még akkor vált szokássá, amikor a gyerkőceinket babakocsiban toltuk és akkor csak úgy szülinapozhattunk, hogy anyuka és apuka is átjött a csöppségekkel. Azóta a babócák tizenéves lányokká és fiúkká cseperedtek, de ettől függetlenül mi, szülők is szívesen elmegyünk ezekre az utcás szülinapokra, sőt várjuk az alkalmakat, mert a hétköznapokban ritkán szakítunk időt a találkozásokra.
Hiába lakunk ugyanabban az utcában, vagy egymással szomszédosban, évi pár közös kávézásra korlátozódnak a kapcsolataink, éppen ezért a szülinapokra úgy tekintünk, mint találkozási lehetőségre.
Az előttünk álló hétvége ismét ilyen alkalom lesz, most a nagyobbik lányunk születésnapját fogjuk megünnepelni, és már napok óta azt tervezgetjük, mit is süssünk erre a jeles alkalomra. Mivel ő már tizenhárom éves lesz, először arra gondoltunk, nem is tartunk utcás szülinapot, csak elhívja néhány barátnőjét, viszont ahogy közeledett a dátum, úgy számoltuk fel ezt az ötletet és tértünk vissza a már jól bevált recepthez. Valószínűleg eljön majd az idő, amikor szétszakad ez a nagy utcás banda, de még nem jött el az ideje, és ha így van, akkor meg ünnepeljünk a jól bevált módon. Készülhet ismét a népes társaságnak a zserbó és a nagy méretű dobos torta, amiket mindig anyukám süt meg, mi a lányokkal nekiállhatunk a túrótortának meg a plazmakekszes tortának, és még valami sósról is gondoskodni kell, amit az utóbbi időben rendelni szoktunk. Ezektől el sem lehet térni, hiszen a vendégek ezt várják, tudják, hogy nálunk ez a menü, mindenki erre számít. Aztán arra is figyelni kell, hogy a vasárnapi, családi szülinapra is maradjon valami, úgyhogy arra általában anyukám előrukkol egy újabb tortával, én meg megfőzöm az ünnepi ebédet, aminek elmaradhatatlan része az aranyló tyúkhúsleves.
Fárasztóak ezek a hétvégék, ám annál több örömmel járnak. A sok-sok ölelés, a jó beszélgetések minden fáradozásért kárpótolnak bennünket. Látni a szeretteink boldogságát a legnagyobb ajándék.
Nyitókép: Pixabay
