Eddig is nagy gondok voltak a tanügyben, de ez a mostani állapot már szinte nevetséges. Miután bejelentették, hogy június 6-án befejeződik a tanév, eluralkodott a káosz. Az évzárást mindenki sajátosan értelmezte, azóta minden tanügyi intézmény máshogy működik. Persze ez azért lehetséges, mert homályos utasításokat kaptak arra vonatkozóan, hogy ezek után mit kell csinálniuk. Szerintem mindannyiunk számára az volt a legérdekesebb az egészben, hogy az utasítások között az is szerepelt, hogy már nem lehet új tananyaggal traktálni a gyerekeket. Szóval korlátlan mennyiségben lehet az osztályteremben hülyeségekkel elütni az időt, de új információt átadni vétek.
Na, ennek eredményeként múlt hétfő óta a szivárvány minden színében pompázik az iskolai munka, pláne, hogy a szülőkre bízták, elküldik-e a gyerekeiket iskolába, vagy sem. Vannak osztályok, amelyekben napi egy órára mennek be a gyerekek, vannak, ahol háromra, van olyan, hogy a gyerekek már a tájára se mennek az iskolának. A szülőktől kérdezték a tanárok, tanítók, hogy akkor most hogy legyen, ki hogy akarja, kinek, mi felelne meg? Lehet-e ennél nagyobb káoszt teremteni?
Nálunk ez a felemás helyzet már otthon is kiverte a biztosítékot. Az egyik gyerekem csak napi egy órára megy be, a másik meg háromra, aztán most hallgathatom odahaza, hogy miért kell a másiknak csak egy órát a suliban töltenie, neki meg hármat. Sőt azt is feszegetik, nekik egyáltalán minek kell bemenniük, mikor az ötödikes szomszéd kislánynak már megkezdődött a nyári szünet. Ezt a múlt héten még nem élték meg problémának, de tegnap már felvetődött és feszegetik.
Egyébként ez most a legfelkapottabb téma az utcán, a piacon és a boltban is. Az ember bárkivel találkozik, az az első kérdése a másikhoz, hogy: A te gyereked, hogy jár iskolába? Megy még? Mindenkit ez foglalkoztat, próbáljuk kisilabizálni, hogy melyik tanító minek alapján döntött a mellett, hogy még elvárja a diákokat az iskolába, vagy már szélnek eresztette őket, esetleg egy, vagy több órára várja a diákokat. Nagyon érdekes eszmecserék ezek. A legtöbb szülő már úgy van vele, hogy ebből a kotyvalékból nem kér, és nem bánja, ha a gyereke számára befejeződött a tanév, pláne, hogy az ott töltött idő nem az új ismeretek megszerzéséről szól, hanem az idő kitöltéséről. Van olyan is, aki örül neki, hogy legalább három órára van hová tenni a kisiskolását és a gyereknek nem kell otthon kuksolnia egyedül. Mert ugye sok helyen az is probléma, hogy akkor most mi legyen a gyerekkel. A szülők valahogy kisakkozzák, hogy a nyári szünet idején a gyerkőc mikor, kivel lesz otthon, vagyis hol az anyuka, hol az apuka veszi ki a szabadságát, esetleg elküldik a lurkót a nagyszülőkhöz is egy rövid időre, de ez a plusz két hét nem volt bekalkulálva. Persze ezt senki sem vette számításba, amikor kitalálták ezt az egészet, meg nyilván azzal se foglalkoztak túl sokat, hogy a kimaradt tananyagot mikor fogják elsajátítani.
Kíváncsian várjuk a szeptember elsejét. Vajon lehet-e felülmúlni ezt a mostani helyzetet, lehet-e ennél nagyobb zűrzavart teremteni?
Nyitókép: Pexels
