Dr. Lajkó Károly egyetemi adjunktus (Szegedi Tudományegyetem Magatartástudományi Intézet) a napokban Zentán a stresszcsökkentés lehetőségeiről tartott előadást. A tartalmas és tanulságos ismeretterjesztő előadás a Tudomány egy órában elnevezésű rendezvénysorozat egyik állomása volt. Az elismert szakemberrel a helyszínen készítettünk interjút.
• Milyen stresszforrásokat ismerünk?
– Az olyan események, melyek boldogulásunkat akadályozzák, stresszt váltanak ki. Vannak olyan történések, melyek különösen nagy változást idéznek elő az életünkben. Ilyen pl., ha azt érezzük, hogy lejjebb csúszunk a ranglétrán, vagy ha csökken a presztízsünk, ha kihasználnak bennünket vagy az érzelmi igényeinket nem viszonozzák. Ezeken a területeken kis változás is nagyon erős érzelmi és viselkedési reakciókat tud bennünk kiváltani. Mivel társas lények vagyunk, van egy virtuális környezetünk, és ha az ember úgy érzi, hogy a társadalomnak nem hasznos tagja, vagy esetleg úgy minősítenek bennünket, hogy tevékenységünk vagy tulajdonságaink károsak a környezetre nézve, akkor úgy érezhetjük, kiközösítenek bennünket, elítélhetővé válunk. Ezek a stresszreakciók már akkor megjelennek, mielőtt még bármi történne. Az ok nélküli stresszreakciók legtöbbször ezzel magyarázhatók. A negatív történések előkészítik a talajt, és ha az ember biológiája visszafogott, akkor kis megjegyzéssel, kis kritikával szemben is védtelen. Megoldás lehet, hogy legyünk tisztába azzal, honnan jönnek a stresszek, és legyen viselkedési készségünk arra, hogy mások manipulációját, rosszindulatát kezelni tudjuk. Ehhez tudnunk kell, mik a hatékony viselkedés befolyásolásának eszközei. Hatékony kommunikációs eszköz, hogy tartsunk szemkontaktust, lassan beszéljünk, ne hadarjunk, és egyenes testtartásban kommunikáljunk. Hogy mit mondjunk, arra az ürügy-lényeg megkülönböztetés módszere alkalmas. Ez segít abban, hogy valóban lássuk, mi az emberi kapcsolatok lényege. Ha valaki manipulatív, agresszív vagy lekezelő velünk szemben, vegyük észre, hogy az illető az együttélés írott-íratlan szabálya ellen vét, és ezzel szembesítsük őt. Úgy beszéljünk vele, hogy közben tudassuk, olyasvalamit csinált, amit nem lenne szabad, mondjuk el neki, hogy fölényes, lekezelő, vagy anélkül ítélkezik, hogy ismerné a körülményeket, és birtokában lenne az összes háttérinformációnak. Ha ezekre a szabályokra hivatkozunk, az illetőnek be kell látnia, olyasmit csinál, amit nem lenne szabad. Ez a stresszcsökkentés lényege.
• Előadásában a stresszel kapcsolatban bizonyos kritikus személyekről is szólt. Kik a kritikus személyek?
– A kritikus személyek azok, akik a környezetünkben úgy viselkednek, mintha tudnák, milyen a helyes viselkedés. Létezhet ilyen személy a családon belül, az osztályközösségben, de lehet ez egy befolyásos ember is. Ezek a személyek meg vannak győződve, hogy amit ők mondanak, az a legjobb, amit ők cselekednek, az tökéletes. A kritikus személy büntet is, ha nem az ő elképzelése szerint történnek a dolgok. Olyan módon büntet, hogy az a másiknak fájdalmas legyen. Így az illető kénytelen a kritikus személy elképzeléseihez igazodni, akkor is, ha ez helytelen, vagy ha neki ebből baja származhat.
• Ki könnyebben, ki nehezebben viseli a stresszt. A stresszhelyzetek kezelése függ-e az öröklődéstől, a lelki alkattól, a gondolkodásunktól?
– Biztos van örökletes tényezője is ennek a dolognak, de az ember biológiai tulajdonságai igazából mindig viszonylatokban valósulnak meg. Tehát hiába vagyok én domináns, ha olyan valakivel találkozom, aki még nálam is dominánsabb, és olyanok a körülményei, hogy még inkább domináns tud lenni. Tehát vesztes lehetek akkor is, ha tényleg jók az adottságaim, hatékony és határozott vagyok. Van, aki mégis legyőz engem, mert jobb nálam. A kiváló biológiai adottságokkal rendelkező személyek tehát, ha hierarchiában gondolkodnak, stresszreakciókat élhetnek át.
• Hogyan küszöbölhetjük ki a stresszhelyzeteket?
– Ne engedjük, hogy emberi kapcsolatainkban fölényt csikarjanak ki mások, manipuláljanak vagy kihasználjanak bennünket. Viselkedjünk úgy, hogy elfogadhatók, szerethetők legyünk, hogy az emberi kapcsolatainkban a megerősítők legyenek túlsúlyban, és ne a visszautasítók.
