Az országban vesebetegség miatt évente mintegy 22 ezer személy fordul orvoshoz, és mintegy 15 ezer beteg részesül kórházi ellátásban. A kórházban ápoltak mintegy harmada krónikus vesebetegségben szenved. Évente 1650 személy hal meg ettől a betegségtől, az észak-bácskai körzetben tavaly 26 személy hunyt el. Március 8-a, a vese világnapja alkalmából Szabadkán megtartott sajtótájékoztatón kiemelték: a vesebetegségek eredményesen gyógyíthatók, ha idejében diagnosztizálják.
Dr. Zorica V. Dragaš, a szabadkai Közegészségügyi Intézet szakmunkatársa kiemelte, hogy Szerbiában tavaly összesen 59 vesét ültettek át, és ezek közül 49 elhunyt donátortól származott. Jelen pillanatban a Szerbiai Közegészségügyi Intézet adatbázisa szerint 738 személy vár veseátültetésre. A vesetranszplantációt Szerbiában öt egészségügyi központban végzik.
– Sajnos még mindig nagyon kevés a donorok száma, így szervátültetésre várva Szerbiában évente 38 személy hal meg. Azok, akik új vesét kapnak, kétszer tovább élhetnek, mint hemodialízissel, arról nem is szólva, hogy veseátültetés után sokkal jobb az egyén életminősége, mint a dialízis idején – emelte ki dr. Zorica V. Dragaš. Hozzátette: – A hemodialízis páciensenként 16 ezer euróba kerül az országnak, és ugyanennyibe kerül a veseátültetés is, azzal, hogy ebben az esetben ez a kiadás egy évre vonatkozik, később a kezelés és annak az ára is csökken – mondta.
Zoran Mišković, a Szabadkai Vesebetegek Egyesületének elnöke, aki aktív szerepet vállal a vajdasági és szerbiai egyesületben is, kiemelte, hogy a tartományban több mint 1100 személy jár hemodialízisre. Csak Szabadkán 63-an kapnak kórházi ellátást, illetve 12 személynél végzik el otthon a dialízist.
– Folyamatosan küzdünk azért, hogy azok, akik hemoadialízisre szorulnak, a legmegfelelőbb ellátást kapják. Sajnos nem kapunk megfelelő egészségügyi ellátást, hiszen azon gyógyszerek egyike sem szerepel a pozitív listán, amelyeknek fontos szerepük van a terápiában. Emiatt havonta 300–490 eurót kell költeni ezekre a gyógyszerekre – mutatott rá Zoran Mišković. Hozzátette: – A veseproblémákkal küzdők egyik reménye a vesetranszplantáció. Évről évre egyre többen szánják rá magukat, így jelenleg 60 ezer donorkártyáról tudunk. Egyedüli gond, hogy a donorokról 2-3 központ visel gondoskodik, vagyis egységesíteni kellene ezeket az adatokat, hogy ha szükség mutatkozik, minél gyorsabban lehessen intézkedni – mondta. Egyes kórházak az anyagi lehetőségeik szerint végzik a hemodialízist, így sok esetben a páciensek nem kapnak vitaminos adalékokat, amelyek a vérkép miatt fontosak, illetve nem végzik el objektív időben a hemodialízist. A szabadkai kórházban két váltásban végzik, más kórházakban van, ahol három-négy váltásban, de egyes intézményekben csupán egy időpontban azért gond, mert egy kezelés több órát tart. Ugyanakkor gondot okoz, hogy több kórházban nincs szakorvos az osztályokon, így az egészségügyi nővéreket terheli a hemodialízis felelőssége.
Dr. Kornelija Jakšić Horvattól, a szabadkai Mentőállomás főorvosától megtudtuk, hogy Szabadkán 35 súlyos vesebeteget szállítanak hetente háromszor hemodialízisre. Évente megközelítőleg 5000 kilométert tesznek meg azzal a járművel, amellyel ezeket a pácienseket szállítják, így 8 év után, mivel már 500 ezer kilométert tettek meg vele, új járműre lenne szükségük. Biacsi Máriától, a városi tanács egészségüggyel és szociális védelemmel megbízott tagjától megtudtuk, hogy az idén a városi költségvetésből 851 ezer dinárt bocsátanak a Szabadkai Egészségházak számára, hogy megvásárolhassa a járművet.
