Kedden este a szabadkai Népkör Magyar Művelődési Központ Garay Béla-termében dr.Károly Adrienn:A művészet terei Csáth Géza, Kosztolányi Dezső, Milkó Izidor és Munk Artúr prózájában című könyvét mutatták be. A szerzővel dr. Hózsa Éva, ny. egyetemi tanár beszélgetett.
Dévavári Beszédes Valéria, az Életjel Kiadó vezetője kiemelte, hogy a szerző remek ajánlásokat kapott, így sikeresen pályáztak anyagi eszközökért. A könyv a Magyar Tudományos Akadémia és Szabadka Város Önkormányzata támogatásával jelent meg.
– Károly Adrienn igényes író, aki folyamatosan részt vett a könyv elkészítésében. Más fedőlapot választottam, ami Adrienn-nek nem tetszett. Végül Csáth Géza földesi orvosi naplójának egyik akvarelljére esett a választásunk. Adrienn eredetileg Csáth Gézáról akarta írni a doktori disszertációját az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Kara Nyelv- és Irodalomtudományi Doktori Iskolájában, de mentora, dr. Ispánovics Csapó Julianna tanácsára kibővítette ezt négy íróra. Három éve védte meg doktori értekezését – taglalta a kiadó képviselője.
A könyv fedőlapja különleges, mivel a firkarajzon a csomópontok szimbolizálják a négy író csomópontszerű találkozását. A könyv nem csak egy összehasonlító tudományos munka, amelyben az írók közötti kapcsolódást kutatja a szerző, hanem egy interdiszciplináris, médiaközi alkotás, amely különböző szakterületek és művészeti ágak mentén vizsgálódik.
– A négy író közül kettő kevésbé ismert, pedig mindannyian kiválóak. Az irodalomkutatás nem volt zökkenőmentes. Munk életművéhez könnyebben hozzáfértem, de Milkó kötetét már száz évvel ezelőtt írták meg, és ma nem beszerezhető, így a szabadkai könyvtár helytörténeti részlegén kutattam. A könyv azért aktuális, mert az irodalmat a művelődéstörténettel vegyítettem. Szajbély Mihály azt mondja, hogy „azt a kutatót, akinek a figyelme kierjed egy mű keletkezésének a kulturális körülményeire is, azt kultúratudományos környezetre érzékeny irodalomtudósnak nevezik”. Én is igyekszem megfelelni ennek – jegyezte meg Károly Adrienn.
A médiaköziségben azt kutatják, hogy az írásban, a szövegben hogyan nyilvánulnak meg többek között a képzőművészeti alkotások, a zene, a film, és a fotó.
– Egyiknek sem vagyok szakértője, de az építőművészetet emelném ki, mint kedvenc ágat. A könyvben a szecessziós építészeten van a hangsúly, hiszen Szabadka a szecesszió városa. Érdekesnek találtam, hogyan fogadták a stílust, mivel Csáth is kritikus szemmel bírálta az épületeket. A cím játékossága arra utal, hogy a kötet két nagy tematikus egységre bomlik. Az elsőben a médiumok irodalomba való átvitelének esetei kerülnek bemutatásra, hogy a szöveg miként nyújt teret más művészeteknek. A második részben pedig a művészet és a tér kapcsolatát vizsgálja, hogy milyen konkrét tereket tudunk bejárni, mint amilyen a kávéház is – magyarázta az író.
Károly Adrien elmondta, hogy „lokálpatriótának” vallja magát, mivel egész Vajdasághoz érzi a kötődést. Élvezi azokat az írásokat, ahol felismeri a helyszíneket, hiszen horgosi származása ellenére van kötődése Szabadkához is.
– Ide jártam középiskolába, majd a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karra. Horgost is kutatom, nem csak Szabadkát. A művelődéstörténet érdekel, a sajtó- és fotótörténettel foglalkozom, különösen a fotó szerepével a vajdasági magyar sajtóban – mesélte jelenlegi kutatásait a könyv szerzője.
Az esten Dévity Tamás, a Kosztolányi Dezső Tehetség Gondozó Gimnázium diákja olvasott fel részleteket.
Nyitókép: Hózsa Éva, Károly Adrienn és Dévity Tamás (Kolovity Edina felvétele)
