Az idő múlását 70 évvel ezelőtt is az évszakok változásából lehetett a legjobban érzékelni. Akkor talán jobban is, ugyanis az időjárás klasszikusan, talán az évszakhoz sokkal jobban illően alakult. Így, a késő őszi időjárás az év végi ünnepek közeledtét is jelentette, de egyben a télies foglalatosság idejét is: a moziba, színházba járást, az olvasás és műkedvelés időszakát is. Ez az ifjúság és a munkásság, a dolgozók állandó művelődésének az ideje is. Létezett Ifjúsági Katedra, amelynek egyik előadója Löbl Árpád történész volt, aki főiskolai tanárként is tevékenykedett akkoriban. Ő már akkor a vajdasági munkásmozgalom kitűnő szakértőjének számított, így előadásainak témái is gyakran ehhez fűződtek. Különösen a vajdasági agrármozgalomra vonatkozó előadásai voltak érdekesek. Abban a 70 évvel ezelőtti világban a művelődési egyesületeknek a jelentősége is nagyobb volt. A kor társadalmi szokása szerint szinte kötelező volt valamelyik művelődési egyesületnek tagja lenni.
Akkoriban a telepi Petőfi Sándor művelődési egyesületen kívül sokan a József Attila Közművelődési Egyesületnek is tagjai voltak, mivel ők közelebb éltek a város központjához. A közművelődési egyesületnek 1954-ben két alosztálya működött, a könyvtára és a műkedvelő alosztálya. Az egyesületnek korábban gazdagabb volt a tevékenysége, mert énekkara és tánccsoportja is volt, amely időközben feloszlott. Az akkori jelentések áttekintéséből az is kitűnik, hogy a közművelődési egyesületbe a fiatal munkások és értelmiségiek jártak előszeretettel, de a műkedvelő alosztálynak voltak idősebb, színjátszó tagjai is. Az egyesület erősebb részét éppen ezek, az idősebb tagok képezték. Évekre visszamenőleg tevékenykedtek a fiatalok is. Műkedveléssel a tagság szabadidejében, a munkaidő után foglalkozott.
Mindenesetre a műkedvelő alosztály sikeres munkát végzett, mert igazodott a közönség ízléséhez. Egy év alatt két operettet, két drámát, és egy népszínművet játszottak, és hat bemutatót tartottak. Azonban a műkedvelők munkája sem volt állandóan sikeres, hiszen „csodálatra méltó” módon dolgoztak, de mélypontok is észlelhetők voltak, amikor szinte „hallgatott” az alosztály. Az akkori „hallgatást” objektív okokkal indokolták, mert az együttes rendező nélkül maradt, így az „alkalmi” rendezők csak egy-egy tarka estet tudtak összehozni. A másik ok viszont már az akkori társadalmi pillanatot tükrözte. Több tag kifogásolta azt, hogy a darabok kiválasztásánál a vezetőség nem kéri ki a tagság, a színészek véleményét, amit azok nehezményeztek is. A daraboknak a megtárgyalása a tagsággal viszont ahhoz vezetett, hogy az ellentétes vélemények megbénították a komoly munkát. Gyakran megtörtént, hogy a kiválasztott, betanult darabot nem játszották.
A könyvtár volt a közművelődési egyesület másik, működő alosztálya, amely szintén sikeres munkát végzett, de az „új könyvek”, különösen a magyar könyvek, hiánya akadályt jelentett abban, hogy számottevőbb tevékenységgel dicsekedhessen. A könyvtár 70 évvel ezelőtt új könyvtárhelyiséget és „tágas” olvasótermet kapott. Erre a célra az egyesület pénzének nagyobb részét elköltötték. Ezért lett probléma az új könyvek beszerzése. Lévén, hogy a könyvtár környékén szerbek is éltek, szerb könyveket is vásároltak. A magyar kultúrtanács segítségére azonban még vártak. Már akkor felröppent a hír, hogy a könyvtár ki akart válni az egyesületből, talán azért is, mert abban reménykedtek, hogy akkor megszűnnek az anyagi gondok. Ezt a bátorságot talán azzal lehet magyarázni, hogy magában a könyvtárban „mozgalmas” élet folyt. A fiatalok ott gyülekeztek sakkozni, rádiót hallgatni és napilapokat olvasni, de a műkedvelők is gyakran próbáltak a könyvtár termeiben. Irodalmi estek és előadások is voltak a közművelődési egyesületben.
Egy biztos: a különböző közművelődési egyesületek, amelyeknek számos magyar tagja is volt, akkoriban a „noviszádi magyarság” jelentős központjainak számítottak, mert nemcsak városnegyedekként, hanem a munkahelyhez kötődően is szerveződtek. Mert az akkori szocialista népművelés célkitűzését is hivatottak voltak kielégíteni. Napjainkra az ilyenfajta szervezkedések és kulturális terek szerepét más intézmények vették át, és a művelődési egyesületek száma is megcsappant.
