Sokat tűnődtem, mielőtt hozzákezdtem volna alábbi írásomhoz. Hogyan bemutatni a mellkasi fájdalmat, ezt a többnyire riasztó tünetet? E tünetcsoportnál, vélményem szerint, nem alkalmazható az orvosi gondolkozás szokásos menete, legalábbis nem közvetlenül, hiszen az mögött tapasztalat, laboratórium, röntgen, EKG és egyéb segédeszközök állnak, és terelik helyes irányba a diagnózist. Ha tehát közérthető és felhasználható útmutatással szeretnék szolgálni az olvasónak, illetve a betegnek, az első vészjelző tünetet, a fájdalmat kell olyképpen osztályozni, amely tárgyilagosan eligazít a mellkasi megbetegedések útvesztőjében.
Létfontosságú szervek, a szív, a tüdő, a mellkasi főütőér, a lég- és a tápcső helyezkednek el a mellkasunkban, amelyeknek a külső védőburkot bordáink, azok izomzata és a mellhártya adja. A felsoroltaknak – és még néhány kevéssé ismert, rejtett szervnek – bármilyen megbetegedése mellkasi fájdalommal ad vészjelt magáról. Ráadásul nagyrészt sürgős diagnózist és hatékony beavatkozást igénylő megbetegedések húzódnak meg e fájdalmak többsége mögött, nem mindegy tehát, hogy milyen ismertetőt és képet kap az átlagember az írásomból. Mint gyakorló, sürgősségi eseteket ellátó orvosnak, a telefonhívások vagy a szóbeli panaszok zöme a beteg mellkasi tájékát jelölte meg a fájdalom kiindulópontjaként. Talán azzal közelíthettem meg a betegség forrásának közérthető feltárását, hogy első kérdésként föltettem betegeimnek: mondja el, hogy milyen természetű a fájdalom, szorító, szúró vagy időnként visszatérő? A kérdésnek szabatos megválaszolása nagyban könnyített és gyorsított a tájékozódásban. Kezdjük tehát a legveszélyesebbel, s egyben a legismertebbel.
A szorító fájdalom
Amennyiben kisugárzik a bal karra, az alsó állkapocsra, sőt a hátba is, de nyugalmi helyzetben szünetel, felenged, a modern idők jól ismert betegsége az angina pectoris, magyarán koszorúér-szűkület áll a panasz mögött. Ez a tünet akkor szorul orvosi kezelésre, ha először éri a beteget. Amikor már sokadik alkalommal jelentkezik, meg kell próbálnia enyhíteni a fájdalmat a mindig kéznél lévő nitroglicerin spray-vel, illetve a tabletta nyelv alatti oldásával. Nagyobb a baj, ha a szorító fájdalom 25-30 perces nyugalmi helyzetben sem múlik, a beteget légszomj, szédülés, izzadás és hányinger gyötri. Ilyenkor erősen megalapozott a szívinfarktus gyanúja, amely azonnali, de legkésőbb hat órán belüli korházi ellátást követel.
Szúró, nyilalló, éles fájdalom
Ha úgyszólván egészséges állapotból, váratlan hirtelenséggel jelentkezik, szintén veszélyes, azonnali kórházi ellátást követel. Az ilyen fájdalom mögött vagy levegő, úgynevezett légmell, vagy akár a halállal is fenyegető tüdőembólia az éles, nem szűnő fájdalom oka, amikor a tüdő egyik fő artériáját elzárja a kismedencéből vagy a láb mély visszereiből vérkeringéssel sodródó vérrög. A tüdőembólia kísérő tünetei: légszomj, gyors szívverés, szorongás, gyengeségérzés. Gyakran véres köpet ürül.
Hasonló fájdalomérzettel jár a jóval kevésbé veszélyes tüdő- és mellhártyagyulladás, borda- vagy idegkárosodás, elsősorban a sűrűn előforduló vírusos eredetű övsömör (herpesz zoszter), a mellkast alkotó bordák porcainak gyulladása, mellkasi sérülések, rekeszsérv. Utóbbiakra jellemző a többnyire egyoldalú fájdalom, amely köhögésre vagy mély lélegzetvételkor nyilallóvá válik. A gyulladásos folyamatokat lázas állapot kíséri. Mindezek a megbetegedések orvosi, de nem feltétlenül kórházi beavatkozást igényelnek, és sürgősségi tekintetben is az orvosi látogatás néhány órára halasztható.
Időnként visszatérő fájdalom
A mellkasi fájdalmak leggyakoribb oka, s egyben a legkevésbé veszélyt jelentő betegségcsoport. Szinte minden ember tapasztalta azt a nyilalló, szúró fájdalmat, amely a kéz felemelésére, testünk helyzetváltoztatására, mély lélegzetvételre jelentkezik, minden más tünet nélkül, majd nyugalmi állapotban elmúlik. Ilyenkor a fájdalom kötőszövet vagy izom eredetű, és enyhe, recept nélkül is kapható paracetamolra vagy Brufenra jól reagál. A nyelőcsőbe visszaáramló gyomorsav, orvosi nyelven reflux, is ilyen visszatérő fájdalommal jár a szegycsont mögött. Általában étkezés után jelentkezik, fekvő helyzetben csípős, savanyú érzet kíséri torkunkban.
Említsük még meg az erre hajlamos egyéneknél az úgynevezett pánikbetegséget is, amikor a mellkasi visszatérő nyilallást heves szívdobogás, feltűnően szapora, de mély légzés, nagyfokú izzadás kíséri. Nem szabad könnyedén felfogni, a pánikérzet objektív, a beteg valóban szenved, minden alkalommal ki kell zárni a szívinfarktust, mielőtt nyugtatóval csendesítenénk a tüneteket.
