A boldogság útján az első lépés a visszatérés saját létünk középpontjához, vagyis megbékélés a léttel, a Teremtővel, majd a legbelső lényünkkel. Miután elfogadjuk és megtanuljuk szeretni magunkat, már oda tudunk fordulni embertársainkhoz is. A boldogság egyik kritikus feltétele a kiegyensúlyozott és szeretetteljes kapcsolatok kialakítása és ápolása. Ahhoz pedig, hogy ez megvalósuljon, egy nagyon fontos készségre van szükségünk – a kiengesztelődésre.
Megtört, elromlott kapcsolataink helyrehozatalának elengedhetetlen feltétele, hogy képesek legyünk megbocsátani és bocsánatot kérni, ha mi hibáztunk, mást megbántottunk. Nem arra gondolok, amikor a másik személyiségével van bajom és egyszerűen nem tudom elfogadni. Ez az én problémám, és nem megbocsátásra van szükség, hanem saját feszültségem csökkentésére. Amikor viszont súlyos, mély megbántásokkal járó események áldozatai vagyunk, például nemi erőszak, elhagyás, kitagadás és ezekhez hasonlók, a megbocsátásnak egy egészen más aspektusa jelenik meg. Ebben az esetben egy mély, érzelmi-spirituális gyógyulási folyamatról van szó, amikor bizonyos esetben külső segítségre is szükség lehet.
Gyakran előfordul azonban, hogy nagyon megbántjuk egymást és ez eltávolít bennünket, befagyasztja a kapcsolatot. Nos, a helyes viselkedés ilyenkor:
Amikor én vagyok a sértett fél...
A megbocsátásra vonatkozóan – amikor én vagyok a sértett fél
A megbocsátást segíti, ha föltesszük az ún. „varázsszemüveget”. Ez azt jelenti, hogy másként látod azt, aki megbántott – mint saját nyomorúságának áldozatát, esendő, tökéletlen embert, aki megsebzett, tehetetlen önmagával szemben, aki lelkének és gondolatainak sötét rabságában vergődik – a gyűlölet lassan átalakul szánalommá, megértéssé, és képes leszel a megbocsátásra.
Amikor én vétettem...
A bocsánatkérésre vonatkozóan – amikor én vétettem a másik ellen
A bocsánatkérés mellett helyénvaló, ha jóvá is tudjuk tenni azt, amit elrontottunk. Ez olyan valami, amire a másik fél nem számít, viszont örömet szerez neki (elgondolkodhatunk azon, hogy mi esne jól annak az embernek, akit megbántottunk).
Gondoljunk arra, hogy mi sem vagyunk tökéletesek, mi is hibázunk, megbántunk, törékenyek vagyunk – legyünk irgalmasok („boldogok az irgalmasok, mert nekik is irgalmaznak”).
Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy a kiengesztelődés önmagában nem érzelmi kérdés. Ez olyan döntés, amely érzelmi változást von maga után. Az érzelmek tehát követik az akaratot, az elhatározást. Nos, ha jót akarunk magunknak, akkor határozzuk el, hogy megbocsátunk, bocsánatot kérünk, és megteszünk minden tőlünk telhetőt, hogy jobbá váljunk – mindenekelőtt önmagunk érdekében. Ugyanakkor azért is, hogy jobban működjenek a kapcsolataink.
A kiengesztelődés következményei
A megbocsátás új látásmódot és új érzelmeket teremt – felszabadító, helyreállító érzelmek ezek, amelyek visszahozzák valódi önmagunkat, és a jövő felé, a fejlődés irányába mozdítanak.
A megbocsátás rendbe hozza a kapcsolatainkat, elmélyültté, bensőségessé teszi őket. Rendbe hozza a saját lelki állapotunkat is – érzelmi gyógyulást hoz, örömet és boldogságérzést teremt. Visszatalálunk saját lelkünkhöz, bizakodó jövőképet és reményt fakaszt, valamint felszabadítja lelki energiáinkat és kreativitásunkat. Végső soron pedig olyan békét ad, amire szívünk mélyén vágyunk.
Tudom, hogy néha iszonyatosan nehéz ezt a döntést meghoznunk, de jussanak eszünkbe a szavak: „bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek”.
