A napokban meglepő hír látott napvilágot a hazai sajtóban: az egészségügyi minisztérium engedélyezte 30 tüdőrákos betegnek a Kubából beszerzett, Cimavax EGF néven előállított tüdőrák elleni védőoltás használatát. Eddig az említett gyógyszer csak Kubában, Maléziában és Peruban kapott forgalmi engedélyt. A szóvivő szerint kiválasztanak 30 előrehaladott, áttétes fázisban szenvedő önkéntes szerbiai beteget, és hazai, valamint kubai orvosok ellenőrzése alatt kezelik őket, előreláthatólag ez év szeptemberétől.
A hírek szerint Kubában már 4-5 évvel ezelőtt sikeresen tesztelték a Cimavax EGF gyógyszert. Nincs abban semmi meglepő, hogy a rákos megbetegedések elleni gyógyszerfejlesztés az immunrendszer aktív erősítése révén szeretné kisegíteni a már jól kitaposott sebészeti, kémiai és sugárkezelési triumvirátust. Az immunrendszer működésének megismerése az utóbbi évtizedekben az orvostudomány legnagyobb áttörésével kecsegtet, hasonlóval, mint amit a gyermekbénulás leküzdése és az antibiotikumok felfedezése nyújtott az emberiségnek. Ami igazán meglepő, hogy a gyógyszer humán tesztelésével megelőzünk jó pár hírneves nyugati klinikát, ami mind a mai napig példanélküli volt, legalábbis balkáni viszonylatban gondolkodva.
Az idomított immunitás
Jelenleg a legizgalmasabb kutatási feladat a mesterségesen irányított, azaz „megtanított” immunrendszer felhasználása a rák elleni küzdelemben. Nagyon egyszerűen mondva, a kutatók ártalmatlan DNS-szakaszokat nyernek ki a daganatból, s ezekkel megismertetve az immunrendszert olyan fehérjék termelésére serkentik, amelyek a daganatos sejteket elpusztítják, és felfalják a felismert betolakodót, megkímélve az egészséges sejtjeinket. Tehát nem megelőzésre, inkább kezelésre alkalmas az immunrendszer ilyetén felhasználása. Minden valamirevaló orvosi díjat – a Nobel-díjat is beleértve – „besöpörtek” az immunológiai kutatók az utóbbi évtizedben. Jól tudjuk, hogy az utóbbi fél évszázadban az emberi testtel valami történik, szervezetünk immunválaszai valami oknál fogva fokozatosan gyengülnek, hanyatlanak, sőt saját egészséges sejtjeinket is egyre gyakrabban éri támadás a rossz irányba megváltozott immunredszerünktől. Ez okozza azt a szomorú jelenséget, hogy a modern kor emberének öt nagy ostora: a rák, az AIDS, a cukorbaj, a korai szívinfarktusok és érrendszeri megbetegedések, valamint az ismeretlen és kezelhetetlen vírusos betegségek, immár közép- és fiatal korban szedik áldozatukat, ami az emberiség legújabb kori patológiáját teljesen újraírja. 65 éves kortól pedig ráadásul egy katasztrofális, újabb 56%-os hanyatlás áll be immunrendszerünk működésében, ami visszafordíthatatlanul aláássa szervezetünk ellenálló képességét a rákos, fertőző, valamint a szív- és érmegbetegedések elleni harcban. A visszavonhatatlan jelzőt azért használom, mert a mai medicinának még nincs lehetősége arra, hogy teljes egészében leállítsa, csupán igyekszik fékezni ezt a folyamatot.
Immunerősítés ma
Se szeri, se száma a weboldalakon agyonhirdetett immunerősítőknek, némelyik állítólag 30-35 ilyen csodaszert is hordoz. Sajnos a szigorú orvosi teszteknek alávetett „immunerősítők” közül igen szerény az orvosilag értékelhetők száma: ide sorolhatók a cink és szelén nyomelemeket tartalmazók, az E- és a C-vitaminok, valamint a védőoltások, legyenek azok daganat, vagy fertőző betegségek elleni oltószerek. Legígéretesebb út a rák megfékezésére pillanatnyilag az ellenoltás, a vakcina, amelynek néhány képviselője az elmúlt néhány évben vált elérhetővé. Elsősorban gondolok a humán papillomavírus kiváltotta méhnyakrák elleni, nyugat-európában kifejlesztett vakcinára, és a tavaly áprilisban Amerikában Provenge néven engedélyezett áttétes prosztatarák ellen gyártott oltásra, amely szintén az immunrendszert serkenti küzdelemre a betolakodó és tért hódító rákos sejtek ellen. A hírek szerint azonban hamarosan engedélyezik a hepatitis C vírusból nyert májrák elleni és a Helicobakter DNS-ének felhasználással termelt gyomorrák elleni védőoltásokat is.
A kubai vakcina
Kubában manapság is a lakosság jelentős része dohányzik, és emiatt a tüdőrák az első számú halálok. Mi lenne más aktuálisabb ebben az országban (ami az egészségügyet illeti), mint az első számú közellenségnek számító tüdőrákhalál megfékezése! A kubai szóvivő, dr. Gisela Gonsales szerint a Havannai Molekuláris Immunológiai Központban már huszonöt éve folynak a kutatások, amelyek most végükhöz értek, mivel sikerült kifejleszteni egy olyan gyógyszert, amely ugyan nem előzi meg a tüdőrákot, de képes visszafordítani a betegség fejlődését még azoknál is, akik a rák végfázisában vannak. Az oltóanyagot több mint 1000 kubai rákos betegen tesztelték, s annyira sikeresnek bizonyult, hogy a rákot ellenőrizhető krónikus betegséggé változtatta. Mindennek ellenére továbbra is javasolt a kemo- és a sugárterápia. A Cimavax EGF néven kifejlesztett gyógyszer a hatásmechanizmusát illetőleg az immunerősítők kategóriájába tartozik: csökkenti a daganat növekedését antitestei révén, melyek megtámadják a szabályozatlan sejtnövekedést lehetővé tevő fehérjéket.
Igaz, orvosi szemmel nézve fennáll egy zavaró körülmény, mégpedig a tesztelési híradások számszerű szerénysége, ugyanis mindeddig a vezető kubai immunológus ismertetésén kívül nem találkoztunk a világ egyetlen vezető onkológiai klinikájának tanulmányával sem. Szeretném hinni, hogy ez nem másnak, mint az ország politikai elszigeteltségének tudható be.
A mai napig sem találkoztam fájdalmasan jellemzőbb kifejezéssel a tüdőrák pusztító folyamatára, mint ahogyan a nagy magyar költő, Ady Endre írt saját betegségéről: „ez a… bomolva, romolva vágtató tüzes fogat”. Néhány rövid hónappal mérhető ma is a túlélési ráta. Ha sikerül megfékezni, valóban idült betegséggé szelídíteni a tüdőrákot, s a kubai vakcina sikerrel veszi az onkológiai klinikák szigorú tesztjeit, akkor nemcsak a meglepetés talált célba, hanem a humán gyógykezelés egyik sarkkövén ezentúl a kubai védőoltás neve, a Cimavax EGF szerepel majd.
