A fogszuvasodás egyidős az emberiséggel. Mégis azt mondhatjuk, hogy a modern életvitellel, különösen a modern étkezési szokásokkal kezdett elterjedni. Mi ennek az oka?
A régi időkben az emberek táplálkozása nagyban különbözött a maitól. A természeti népek nem vagy kevésbé feldolgozott táplálékot ettek, ami rostban gazdag volt, keményebb állagú, mint a mai. Magvakat, később gabonákat, gyümölcsöket és vadhúst fogyasztottak némi zöldségfélével. A gabonát kásának főzték meg, vagy durván megőrölték, és lepénynek, esetleg hamuban sült pogácsának sütötték meg. A gabonamagvakat kőhengerekkel őrölték, így még apró homok- és kőszemcsék is belekerülhettek a lepénybe. Ennek a rágása bizony erőt követelt, és koptatta is a fogakat. A vadhúst is keményebben fogyasztották, a zöldségekben pedig több volt a rost. Ezért ezzel a táplálékkal megdolgoztatták a fogaikat és a rágóizmukat, a beleiket pedig kitisztították a rostanyagokkal.
Az élelem több ásványi anyagot és vitamint tartalmazott, mivel természetes volt. Nem ismerték a cukrot, csak a mézet ették néhanapján. A gyümölcsöket aszalták, vagy cukormentes lekvárokat készítettek. Nem létezett élelmiszeripar, finomított cukor, fehér liszt, de szuvasodás is alig jelentkezett, és az emberek fogai, állkapcsa, csontozata jól fejlett volt, persze ehhez a sok mozgás is hozzájárult.
A civilizáció terjedésével, különösen a nyugati kultúra térhódításával, a világ különböző pontjain mind jobban háttérbe szorult a helyi hagyományos életmód és étkezés. Sokszor különböző kultúrájú népeket néha még erőszakkal is rávették az új életvitelre, étkezési szokásokra. Megjelent a malomban való gabonaőrlés, a liszt már nem teljes kiőrlésű lett, hanem különválasztották a fehér liszet a korpától, és az utóbbit a disznóknak adták. A fehér liszt pedig csak kalória, nem érték, mivel üres, kivontak belőle mindent. A vadhús helyett háziállatok húsát kezdték el fogyasztani, ennek az értéke pedig a takarmánytól függ. Amivel etet az ember, olyat eszik. A cukorgyártással pedig tetőzött mindez. Az emberek rászoktak a finomitott szénhidrát és édesség fogyasztására, ezzel csökkent az értékes tápanyagok bevitele, mivel a gyomrukat a kalóriás, de tápanyagban szegény élelmiszerrel rakták tele. Így megjelentek a különféle hiánybetegségek, a gyakori szénhidrát- és édességfogyasztás miatt pedig tömegessé vált a fogszuvasodás, vagyis a káriesz.
A káriesz szó rothadást jelent, tehát a fog elrothad. Úgy is néz ki, amikor kilyukad. Akkor jelentkezik, ha gyakran eszünk édességet vagy finomított szénhidrátokat, vagyis nassolunk. Ilyenkor a finomított ételek visszamaradnak a szájban, a fogak körül, és erjedni kezdenek, átalakulnak savvá. Itt még savtermelő bacilusok is szaporodnak, és erősítik, tartóssá teszik a savas környezetet. A savas közeg marja a zománcot, amely a fog külső felületén van, és a legkeményebb, kioldódnak a zománcban levő ásványi anyagok, és lyuk keletkezik. A lyuk, üreg mélyül, eléri a dentint, ami a fog belsejében van, nagyon hasonlít a csonthoz, és puhább, mint a zománc. Itt a szuvasodás gyorsabban terjed, mivel a dentin lágyabb, és alámenő részeket alkotva a szuvas zománc betörik, lyuk keletkezik. Ilyenkor már érzékeny lehet a fog az ingerekre, pl. édesre, savanyúra. Ha tovább mélyül a fogszú, akkor eléri a fogbelet, és már gyulladásos folyamatokat idéz elő. Ilyenkor szoktak leginkább jelentkezni a páciensek, mivel nagyon fáj a foguk. Ekkor már gyökérkezelést végzünk.
A fogszuvasodás a fiataloknál, mivel a fogbél még nagy, gyorsabb és könnyen komplikálódik gyulladással, míg idősebbeknél lassúbb, mivel a fogbél szűkül, csökken. Ezért fontos a megelőzést korán, már a kisgyermekkorban elkezdeni neveléssel, példamutatással és fogorvosi ellenőrzésekre való járással.
