Az idén Dragan Ðilas, Belgrád polgármestere nem helyezhette el a kegyelet virágait a szerbiai televízió épülete ellen intézett légitámadás tizenhat áldozatának emlékművénél, mert ebben megakadályozták az esztelenül feláldozottak legközelebbi hozzátartozói. Dühüket az váltotta ki, hogy tizenhárom évvel a bombatámadás után az állami illetékes szervek még mindig halogatják a vizsgálat megindítását annak kiderítésére, kik nem engedélyezték az épület kiürítését, annak ellenére, hogy a NATO jelezte, le fogja rombolni.
Az állam más olyan területen is megdöbbentő érdektelenséget tanúsít, amely közvetlenül érinti a polgárok, az adófizetők egészségét. Azokon a vidékeken ugyanis, amelyeken a nyugati katonai szövetség gyengített urániumbombát, vagy másik szakmai kifejezéssel élve, szegényített uránium-magú lövedéket vetett be, nőtt a rákos betegek száma. A szakemberek becslése szerint az idén további 32 ezer személy betegszik meg, szövődményei pedig 22 ezer emberéletet ragadnak el.
Pontosan még ma sem tudni, hogy a NATO hány gyengített urániumbombát lőtt ki Szerbiára. A nyugati szövetség azt állítja, hogy 31 ezret, a szerbiai hadsereg adatai szerint 50 ezret, Oroszország pedig 90 ezret emleget. Azt sem vizsgálták ki, hogy ezek a lövedékek hány célpontot találtak el. A NATO elismerte, hogy 112 vidéket bombázott gyengített urániummal. Az már nem találgatás, hogy mindössze 4 területet tisztítottak meg a sugárveszélyes anyagoktól.
Kegyeletsértő közömbösségre vall az is, hogy az állam adós maradt a NATO-bombázások áldozatainak pontos számával. Beérte azzal, hogy 1200 és 1500 közöttire becsülte a légitámadásokban elesettek számát.
Amit az állam elmulasztott, részben pótolták a szakemberek. Ratomir Kovačević megállapította, hogy rendkívül nagy, a megengedettnél több ezer mértékegységgel magasabb a sugárfertőzés azokon a területeken, amelyeket gyengített uránium-bombákkal találtak el. Ezeken a vidékeken élők szervezetében felhalmozódtak a káros anyagok. A vizelet elemzésével kimutatható az uránium magas koncentrációja a szervezetben, a vesében, véredényekben, májban és a lépben. A gyermekeknél pedig különféle szervi rendellenességek figyelhetők meg. Hozzáfűzte, hogy tíz évvel a radioaktív bombázás után is növekszik a betegek száma. A hirosimai tapasztalat szerint három évvel az atomrobbantás után 11-szeresére emelkedett a leukémiában megbetegedettek száma. Mindössze hat hónappal a csernobili nukleáris katasztrófa után többszörösére nőtt a rákban elhunytak száma.
A bajt tetézi, hogy a gyengített urániumbombák kilövése után született nemzedékek egészsége is veszélyben forog, mert az uránium továbbra is jelen van környezetükben, s roncsolja a szervezetüket.
Égetően sürgős feladat a sugárfertőzött területek megtisztítása és a veszélyeztetett területeken élők egészségének állandó figyelemmel kísérése, ellenőrzése.
Ezt a fokozott gondoskodást eddig nem tapasztaltuk.
