Észak-Bácska népessége kivételezett helyzetben van ebben a tekintetben. Szabadkán ugyan szerények a lehetőségek, de az átjárható határok közelében, Mórahalmon például 10-11-féle, Szegeden, és Makón is hasonló számú szaunaféleség kínálja magát. Ha fellapozzuk a szaunázás szakirodalmát ugyancsak meglepődünk. Testünk minden létfontosságú szervét illető, alapos, sokoldalú orvosi tanulmányt sajnos alig találunk ebben a témakörben. Annál bőségesebb a kínálat a tapasztalatalapú ismertetésekből, amelyek – sok esetben megkérdőjelezhető – színes és lenyűgöző hangnemben áradoznak a szaunázás előnyeiről, lényegében az alig, illetve homályosan értelmezhető „salaktalanítással” érvelve. Tekintettel a majd ezeréves gőzfürdőzés hagyományára, egyre nagyobb népszerűségére, de az egészségünkre is igen komoly hatással járó következményekre, a szaunázás mindenképpen megérdemelné az orvostudomány komolyabb érdeklődését. A gyakorlat arra figyelmeztet ugyanis, hogy szélsőséges használata még az edzett szervezetet is komoly próbára teszi. Még emlékezhetünk, két éve sem múlt, amikor a sajtó halálesetről és hosszantartó gyógyítással járó balesetekről adott hírt a Finnországi szauna-világbajnokság helyszínéről. Előrebocsátom és kiemelem, hogy a baleseteket rendszerint a felhevült test hirtelen, minden átmenet nélküli lehűtése okozza. Az orvosi lelet ilyenkor fedi azt a nyaranta újra és újra ismétlődő sajnálatos eseteket, amikor fiatal és egészségesnek hitt fürdőzők a hideg vízben lelik halálukat, miután a nyári forróságtól felhevülten a hideg vízbe vetik magukat. Sok esetben a szaunázók sincsenek tekintettel azokra a komoly fiziológiai hatásokra, amelyeket eddigi tudásunk szerint a gőzfürdő okoz.
A szauna eddig ismert élettani hatásai
A forró levegő hatására bőrünk hőmérséklete 2 perc alatt 40 Celsius-fokra emelkedik. A bőr hajszálerei olyannyira kitágulnak, hogy a nyugalmi helyzetben felhasznált fél liter vér percenként eléri ennek többszörösét. A vér megnövekedett perctérfogatát szervezetünk főként a percenkénti szívverés számának növekedésével éri el. Az edzettebb egyéneknél a 60 és 70 közötti szívverés alig haladja meg ilyenkor a 100-at, míg a ritkábban szaunázóknál akár 150-re is emelkedhet. Ez utóbbi olyan komoly megterhelést jelent még az egészséges egyéneknél is, s emiatt a 65-80 Celsius-fokra hevített kamrákban nem szabadna átlépni a javasolt 8-9 perces szaunázást. Hő hatására a vérnyomás némileg csökken, az idősebbeknél viszont, mivel az érrendszer kevésbé rugalmas, zuhanásszerű vérnyomásesés is beállhat. A rendszeres szaunázás csökkenti a diasztolés, hosszú távon a szisztolés vérnyomást is, mintegy 15-20 egységgel. A magas hőhatásra gyorsan beáll az erős izzadás, 10 perc alatt körülbelül fél liter vizet veszítünk. A megengedett napi háromszoros szaunázás ideje alatt tehát 1,5 liter vízveszteséggel számolhatunk, amit óhatatlanul vissza kell juttatni tea, ásványvíz vagy almalé formájában. A szauna nem fogyókúra, zsírszövetünket, a közhittel ellentétben, nem éri veszteség. Mivel legnagyobb megterhelésnek szív- és érrendszerünk van kitéve, súlyosabb megbetegedésük esetén nem javasolható a szaunázás. Ide soroljuk a nem kielégítően kezelt, úgynevezett fixált vérnyomást, szívelégtelenségi állapotokat, amelyek már nyugalmi állapotban vagy séta alkalmával is fulladással járnak. A következő betegségek és kóros állapotok esetén is ellenjavallt a szaunázás bármilyen formája: a pajzsmirigybetegség alul-, illetve túlműködése, gyomor- és nyombélfekély, epilepszia, a máj, légzőszervek, vese, epehólyag, petefészek heveny lázas állapottal járó fertőzéses megbetegedései, heveny ízületi kóros állapotok, elmezavar, általában a labilis idegállapotok, angina pektoris, szívbillentyűzavarok. Külön és ismételten felhívom a figyelmet a szívkoszorúér érzékenységére – elsősorban az idősebbeknél –, a szaunázást követő hirtelen hideg fürdő általi lehűlés veszélyére. A vegetatív (szimpatikus) idegrendszer hirtelen aktiválása azoknál az egyéneknél, akiknél még észlelhető szimptómák nélküli koszorúér-szűkület áll fenn, olyan kedvezőtlen folyamatokat indíthat be, amelyek akár tragikus következményűek lehetnek. Habár az észak-európai népek, köztük a finnek, a norvégok és az oroszok meg vannak győződve arról, hogy a világ legegészségesebb művelete a forró szaunából a jeges vízbe ugrani, mi legyünk körültekintőek, a lehűtés folyamata legyen fokozatos, képletesen szólva lépcsőről lépcsőre ereszkedve a hideg medencébe, de egyaránt biztosítja a fokozatos lehűlést a 15-20 perces tartózkodás szobahőmérsékleten.
