És szeretnénk, ha értékelnének bennünket. Ezen vágyaink mellett azonban azzal kell szembesülnünk, hogy kapcsolataink „érzelmi tartálya” alacsony szintű. Kevés van mindabból, ami oly fontos volna – kevés a pozitív és felemelő érzelem. Ugyanakkor sok a kimondatlanság, a sebzettség, az elhanyagoltság. Sokszor jellemző az unalom, a megszokottság, az üresség. Rosszul működik a kommunikáció, és hiányosak a közös tevékenységek. Egyáltalán hiányos az egymásra szánt minőségi idő és az a törekvés, hogy ápoljuk a kapcsolatainkat.
A kapcsolatépítés fontos szabályai
A legfontosabb szempont, hogy vállaljuk annak felelősségét, hogy tegyünk valamit kapcsolatainkért. Annak megértése, hogy nem magától értetődő, hogy kapcsolataink jól működjenek. A magárahagyott rendszer a leépülés irányába halad. Igaz ez az egészségünkre, a lakásunkra, a vállalkozásunkra és a kapcsolatainkra is.
Egymás figyelmes meghallgatása és megértése
Ahhoz, hogy meg tudjuk egymást érteni, szükség van arra, hogy mindenekelőtt figyelmesen meghallgassuk a másikat. Ez azt jelenti, hogy nem szakítom félbe, nem foglalkozom más dologgal, hanem teljesen a másikra irányulok és az ő szempontjait próbálom megérteni. Megvan-e bennünk a szándék, hogy igazán megértsük a másik szempontjait, igényeit, szükségleteit (a sajátunkat egy kicsit félretéve)?
Az érzéseink elmondása
Az igazi kommunikáció nem csupán információközlés, hanem információ- és érzelemcsere. A jó kapcsolatokhoz tudnunk kell beszélni az érzéseinkről és a nehéz érzéseinkről is. Pl. nyugodtan elmondhatom azt, hogy haragszom vagy sértett vagyok, ahelyett, hogy azt mondom, hogy nincs semmi bajom, miközben belül fortyogok, mint a teavíz. Az őszinteséghez bátorság kell, és valakinek meg kell tennie az első lépést. Legyünk mi azok, akik először lépünk. Ez meg fogja nyitni a másik embert is az őszinte közlésre. Természetesen azt is kimondhatom, hogy mitől haragszom, mi váltotta ezt ki bennem, melyik viselkedés okozta. Hozzátenném, hogy ez nem vádaskodás vagy szemrehányás, hanem egyszerűen megnevezem, hogy pl. „elhanyagolva érzem magam, mert mostanában nem töltesz velem időt.” Kerülni érdemes tehát az „ilyen” vagy „olyan vagy” jelzőket. Inkább csak a viselkedés megnevezésére szorítkozzunk.
Szánjunk egymásra minőségi időt
Minőségi idő alatt azt az együtt töltött időt értem, amely során a teljes figyelmemet a másiknak szentelem és közben semmi mással nem foglalkozom. A minőségi idő koncentrált figyelem és koncentrált együttlét abban, ami a másiknak fontos. Egyáltalán ismerjük-e azt, ami a másiknak fontos? Törekszünk-e annak megismerésére? Odafigyelünk-e ennek szükségességére? Legyünk ebben ismét kezdeményezők, és ne passzív várakozók, hogy „majd előbb a másik”. Vegyük kezünkbe a dolgok irányítását és kezdjük el megtenni, ami rajtunk múlik.
Legyünk bőkezűek az elismerő szavakkal
A dicséret, az elismerés olyan, mint víz a virágnak. Ha hosszabb ideig nem adunk belőle, elszárad a virág is, a lélek is. Mélységes szükségletünk, hogy simogassák a lelkünket elismerő szavakkal. Oly könnyen mondunk bírálatot és ebből oly sokat be is gyűjtöttünk mindannyian. Fedezzük föl az elismerő, bátorító és dicsérő szavak megelevenítő és gyógyító hatását. Nemcsak a másiknak lesz ez jó, hanem bizony a saját lelkünknek is. Ilyen módon is hozzájárulunk kapcsolataink gyógyításához.
Gyakrabban mondani
A „szeretlek”, a „köszönöm”, az „igazad van”, az „örülök neked”, a „bocsáss meg” kifejezések varázsszavak – mindenképp érdemes őket gyakrabban használni. Kétségtelen, hogy szokni kell őket, hisz szinte hiányoznak a szókincsünkből. Egy-egy ilyen kifejezés azonban csodákra képes, igazi léleksimogatás és kenet a szívnek.
Testi érintés, ölelés
Van, akinek az érintés jelenti az elsődleges szeretetnyelvet, vagyis abból tudja, hogy szeretve van, ha megölelik, megsimogatják, megérintik. Nem beszélve arról, hogy az ölelés testi és lelki gyógyulást mozgósító egyszerű eszköz (tudományos igazoltsággal). A bensőségesség, gyöngédség iránti igényünket elégíti ki és megerősíti elfogadottságunkat, biztonságot és megerősítést ad. Öleljük meg mindjárt azokat, akiket szeretünk, és tegyük ezt minél többekkel. Meg fogjuk látni, hogy ragyogóbbak lesznek körülöttünk az emberek, és boldogabbak leszünk mi magunk is.
Sok jó tippet lehetne még mondani, ugyanakkor ha ezeket elkezdjük következetesen gyakorolni, biztosíthatom, hogy kapcsolataink rendezettebbek, egészségesebbek, kiegyensúlyozottabbak lesznek. Emellett pedig csökkentsük a bírálást, a gúnyolódást, szemrehányást, vádaskodást, a siránkozást és az egyéb negatív megnyilvánulást. Ne feledjük: mindaz, amit a kapcsolatainkba fektetünk, többszörösen megtérül, különösképpen a családunk gondozásának terén. Ne mondjuk azt, hogy „nincs időm”, amikor a számunkra igazán fontos személyekről van szó.
