Lévén, hogy magam is beteg vagyok, külön gonddal követem a vérnyomásról szóló orvosi híreket. Egy csokorravalót átadok sorstársaimnak, külön hangsúllyal e végzetes betegség elleni küzdelem legújabb gyakorlati ismereteiről.
Ma már sokan elfogadják megváltozhatatlan tényként: aki vérnyomásos, az egész életében vérnyomásos marad. Lesznek kisebb-nagyobb szünetei, csendesebb hetei – esetleg hónapjai a betegségnek, de nem tűnik el, ott leselkedik minden új nap kezdetén, minden ébredéskor.
Környezetemben örvendetesen terjed az otthoni vérnyomásmérők használata. A félautomata és automata készülékek ma már hozzáférhető áron kaphatók, megbízhatóságuk kielégítő, feltéve, ha betartjuk a használati utasítást. Tekintettel a Vajdaságot érintő statisztikai adatokra, amelyek szerint a lakosság 35%-a vérnyomásban szenved, jó lenne, ha egyetlen család otthonából sem hiányozna ez a készülék. Ha valaki rákérdezne, hogy vajon kifizetődik-e ez a beruházás, azt kell mondanom, kevés azoknak az otthonunkban tartott eszközöknek a száma, amik kifizetődőbbek lennének. Említsünk csak egy dolgot: ha egyik családtagunkat megóvja a szélütéstől, egy olyan betegségtől, amelynek gyógyulási esélye 50 százalékos, a részleges felépülés időtartama pedig öt, fáradtságtól és költségektől terhes évet jelent az egész család számára, akkor a készülékre kiadott összeg aránytalanul elenyésző.
Hasznos tudnivalók
Ez alkalommal emlékeztetni szeretném olvasóinkat néhány gyakorlati szempontra, amelyek gyakran felmerülnek, illetve az elmúlt évek legújabb tapasztalataiból származnak. Az alkarra helyezhető készülékek pontossága bizonytalan, bármely gyártól vásárolnánk. Időseknél, pontosabban 60 éven felül pedig megbízhatatlanok az érelmeszesedés miatt. Kissé drágább, de jóval többet nyújt az automata, a félautomata készülékekkel szemben. „Intelligens”, azaz megjegyzi gazdájának átlagos vérnyomását, és ennél csak 30 egységnyivel magasabbra fújja fel a mandzsettát, s így őrzi karunk hajszálereinek épségét, gyorsabb, kevésbé kellemetlen, sőt a viszonylag drága mandzsetta sem használódik el időnap előtt. Sokszor hallani a panaszt, ha ötpercenként mérjük a vérnyomást, mindig más adattal szolgál a gép. Többnyire nem a gépben van a hiba. Tudni kell: vérnyomásunk bizonyos határokon belül percenként változhat: a pillanatnyi eredmény függ kedélyállapotunktól, fizikai terheléstől (például, ha felállunk, már 5 egységgel magasabb a felső érték), és nem kis mértékben a tőlünk független hormonális hatástól. Igaz, ezek az értékek egy behatárolt területen belül változnak (jobbára csak 20-30 egységnyit), de erős fizikai megterheléskor egészségeseknél is, akár a 200-as értéket is eléri a szisztolés nyomás. Igaz viszont, hogy az egészséges embernél, illetve a jól kezelt betegnél ez az érték néhány perc múlva normalizálódik, ellentétben a szívbetegekkel és azokkal, akiknél a gyógyszer hiányosan van beállítva. A két kar közötti különbség mindig fennáll. A gyógyszeres beállítás a magasabb értékből indul ki. Ha a két kar közötti különbség magasabb 15-20 egységnél, részleges érvizsgálat szükségeltetik a nyaki artéria, a karotis irányában.
Az életmódon kell változtatni
A magas vérnyomás önmagában, bármilyen eredetű is, hosszú távon károsítja az ereket, és ezáltal rontja az életfontosságú szervek működését. A gyógyítást el kell kezdeni mihamarabb, azaz a 140/90-es értéket meghaladva. Ha késünk a gyógyszeres kezeléssel, a már károsult, félig eldugult ereken átáramló vérmennyiség kevésnek tűnik, s emiatt a beteg rosszabbul érzi magát ha gyógyszerekkel csökkentjük a vérnyomást. Ennek az állapotnak az áthidalása türelmi időt igénylő feladat orvosra, betegre egyaránt, ne adjuk fel könnyedén a kezelést. Illuzórikus a vérnyomás, a magas koleszterinértékek gyógykezelése, életmódváltoztatás nélkül – jobb akár el sem kezdeni. A testsúlycsökkentés, a dohányzás elhagyása, a konyhasóbevitel csökkentése, a rendszeres fizikai aktivitás már régóta ismert és megszívlelendő módszerek. Tisztában kell lennünk azzal, hogy a szív- és érrendszeri betegségek kezelésére felírt gyógyszer csupán tüneti kezelést nyújt, kigyógyulásról életünk végéig nem beszélhetünk, mindennek ellenére ma már képes teljes értékű életet biztosítani mind minőségi, mind tartalmi szempontból. Ha kihagyjuk a gyógyszert, a vérnyomás azonnal támad, emelkedik, és minden 20 mmHg emelkedés duplájára növeli az infarktus kockázatát! A skála pedig igen alacsonyan, a 120 mmHg-nél kezdődik.
Mi a kritikus vérnyomás és mikor áll be a krízis? Van-e ilyenkor létjogosultsága az önsegélynek? Külön betegségnek tekinthetők a magas alsó (diasztolés), illetve a felső (szisztolés) értékek? Melyik miért veszélyes? Ezeket a kérdéseket igyekszem megválaszolni a következőkben.
