A II. világháború és a közvetlen utána zajlott hidegháború fegyverkezési versenyének egyik mellékterméke a ma már számos gyakorlati felhasználással bíró lézer. Maga a szó az angol Laser rövidítésből ered. Ha el akarjuk kerülni a nehezen értelmezhető szó szerinti fordítást, átmagyarázva így hangzana magyarul: nagy energiát monochrom fénysugárba összpontosító sugárnyaláb. Működési elvéhez még közelebb visz bennünket a gyermekkorunkból ismert kísérlet, amikor a napfényt egy nagyító segítségével papírlapra fókuszáltuk, s az felizzott, elégett. Hasonló ehhez a lézer működési elve: kis területre nagy energiát összpontosítunk, mely ezáltal alkalmassá válik anyagmegmunkálására. Az első lézert 1960-ban a híres amerikai fizikus, T. H. Maiman készítette, s ma már szinte az élet minden területén alkalmazzák. A skála igen széles: a katonai céloktól kezdve az iparon, a komputertechnikán, a mérésen, a híradástechnikán át a csillagászatig, ám a lézernek legjelentősebb szerepe a gyógyászatban van .
A lézeres gyógymódok népszerűsége egyre nő. Számos, különböző hullámhosszú és intenzitású lézerről tudunk, ezeket a gyógyászat egyre több ágában, például a bőrgyógyászatban, a kozmetikában, a szemészetben, a kardiológiában, a nőgyógyászatban alkalmazzák. Gyógyászati felhasználásakor rendkívül fontosak egyrészt a fókusztávolság hajszálpontos kiválasztási és fenntartási feltételei, másrészt a megfelelő hullámhossz, energiasűrűség és a foltátmérő pontos alkalmazása annak érdekében, hogy a lézerfény csak a célpontot munkálja meg. Ezt ma már számítógépes processzorok biztosítják mikromilliméteres biztonsággal, a lézer minden felhasználási területén: az iparban, a hadászatban, és természetesen az orvostudományban is.
Aránylag gyorsan, már 1962-ben alkalmazták a lézer szelídebb formáját a bőrgyógyászatban, hiszen az orvostudományban évtizedes tekintélye volt a fényterápiának, akár solux vagy kvarclámpa formájában. A modern kor bőrgyógyászata szinte elképzelhetetlen két-három típusú lézerkészülék használata nélkül. Az alexanderit-lézert például tartós szőrtelenítésre (akár 4-5 évre is megszabadít a gyantától vagy a borotvától) és a seprővénák eltüntetésére, míg a fraxel lézert sokféle esztétikai beavatkozásra: pigmentfoltok, ráncok eltávolítására, bőrfiatalításra, striák és hegek, lábszárfekély, övsömör és más herpeszek, égési sérülések és ekcémák kezelésére használják eredményesen. A mozgásszervi betegségeknél, a nyak, a lumbágó, az idegzsába, vállízületi gyulladások, izomsérülések esetén a sportorvoslásban igen széles körben alkalmazza ma a hivatalos medicina a „lágy lézert”, azaz a kis intenzitású, 100 milliwatt alatti besugárzást. A reumatológiában a heveny és tartós gyulladások kiegészítő kezelésére, duzzanatok csillapítására hasznosítják. Fájdalomcsillapító és izomlazító hatása fontos tényező, valamint az is, hogy előmozdítja a szövetek gyors regenerálódását, ráadásul nincs mellékhatása. Nem kezelhető azonban lágy lézerrel a bőrtumorra, például a melanomára gyanús terület. Megossza az orvosok véleményét a kis intenzitású lézer használata testünk öngyógyító folyamatainak serkentésében, az úgynevezett biostimuláló hatás elismerése, és a lézer ötvözése a több ezer éves kínai gyógymóddal, az akupunktúrával. Itt még – mint általában az alternatív gyógyászatban – konkrét, kimutatható bizonyítékokra van szükség, alapos kutatásokkal egybekötve.
