Körülményes és kínos utat kellett megtennie a lézertechnikának, amíg betört a medicina szentélyébe, a sebészeti műtők világába. Igen sokáig, gyakorlatilag az 1980 évek végéig váratott magára a jól fókuszálható, célzottan éppen egy adott pontra irányítható, nagy energiájú lézersugárt működtető készülékek kifejlesztése. A hatalmas energia forráspontig felhevíti a beteg sejtben lévő vizet, vízgőz formájában elpárologtatja, és egyben szétrobbantja a megcélzott sejtszövetet. Ezt a tulajdonságot használják ki a szemsebészetben, az orr-fül-gége, újabban pedig az urológiai és nőgyógyászati műtéteknél. Sokan vallják, hogy a jövő sebészetében a lézeré lesz a főszerep.
Ennek a reménynek adnak tápot a „lézerkés” olyan tulajdonságai mint a vérzés nélküli vágással járó beavatkozás, mivel a lézersugár a kisebb átmérőjű ereket elzárja. Emellett kevesebb fájdalommal és sebduzzadással lehet számolni, a fertőzés veszélye pedig szinte elhanyagolható, hiszen csak a fény érinti a beteg szöveteit. Következésképpen, a műtét egyszerűbb, a gyógyulás gyorsabb, s a beteget sokszor már a műtét napján hazaengedik, lábadozásra.
Az orvostudomány mai állása szerint a látóélességet háromféleképp lehet javítani: szemüveggel, kontaktlencsével, és mintegy 10-15 éve lézeres gyógykezeléssel. Az 1980-as években megalkotott úgynevezett excimer lézer kifejlesztése klinikai kezelésre óriási érdeklődést váltott ki orvosok és betegek között egyaránt. Hatása nem a sejtek víztartalmának hevítésén alapul, ugyanis a hő hatására egyes környező sejtek is károsulhatnak, ami megengedhetetlen a szemsebészetben végzett hajszálpontos műtéteknél. Az excimer lézer fotokémiai hatásmechanizmusú, s ami ennél fontosabb, metszési mélysége eddig nem tapasztalt 0,4 mm-es mélységet ért el. Ez a rendkívüli precizitás alkalmassá tette a legújabb excimer lézerkészülékeket a szem szaruhártya-domborulatának megváltoztatására. Tudnunk kell, hogy a szaruhártya a szemgolyó külső védőburkolatának az elülső, áttetsző része. Fontos szerepe van a szembe belépő fény törésében, a szemlencse csupán a finombeállítást végzi. Ha tehát megváltoztatjuk a szaruhártya domborulatát, mindhárom fénytörési rendellenesség – a rövidlátás, a távollátás és az asztigmia (a szaruhártya görbületi egyenetlensége) – korrigálható. A szemorvos számítógépes lézerfény vezérletével csiszolással ellaposítja vagy kidomborítja a szaruhártyát, amely ennek köszönhetően jobban tudja a beszüremlő fényt az ideghártyára fókuszálni. A komputerbe betáplált fénytörési hibának megfelelő korrekciót a készülék úgymond „rácsiszolja”a szaruhártya felszínére; igaz, előfordul, hogy 1-2 alkalommal apró módosítás szükséges.Ez a változás javítja a látást, és a műtéten átesettek 90-95%-a el tudja látni munkáját, olvashat, autót is vezethet szemüveg nélkül. A kezelések időtartama mindössze néhány perc. A műtét kockázata kicsi: legfőbb komplikációja a túlkorrigálás, amit nem lehet hatékonyan kezelni, ezért – mint említettem – a sebész megpróbálja elkerülni az egy alkalommal végzett túl nagy korrekciót. Vannak esetek, amelyek során a korrekció eleve ki van zárva. A beteg vitassa meg a szemorvossal a műtét eredményességét, hogy körültekintően dönthessen a beavatkozásról. Téves a sokak által hangoztatott hiedelem, hogy a szürkehályog (katarakta) műtése során lézert használnak. Valójában ultrahangos beavatkozásról van szó, melynek során 1,8-2 mm-es metszést ejtenek a szaruhártya szélén, majd eltávolítják az elhomályosodott lencsét. A lencse tokjába ezután műlencsét ültetnek be, a beteg pénzügyi helyzetének viszonyában: a legolcsóbbak a fix lencsék, amelyek csak távolra vagy közelre szolgáltatják az éleslátást, a teljes akkomodációt a szemüveg pótolja. Nemrég megjelentek a bifokális lencsék is, amelyek szemüveg nélkül tökéletes látást szavatolnak, egyelőre azonban az áruk igen magas.
