A National Geographic magazin a hetvenes évek első felében megkeresett egy világhírű orvost, Alexander Leafet – aki klinikai orvostanprofesszor volt –, hogy tanulmányozza a világ legegészségesebb és leghosszabb életű népeit, majd írjon cikket róluk. Utazgatásai során három olyan népcsoportot talált, melyeknek tagjai híresek voltak hosszú életkorukról és kiváló egészségükről, illetve a daganatos és egyéb civilizációs betegségek alacsony számú előfordulása jellemzi őket: Vilcabama völgyben Ecuadorban, a pakisztáni Hunza völgyében és a kaukázusi abházok területén.
Egyéb forrásokból azonban tudjuk, hogy az otomini indiánok és a nepáli serpák egészségi állapota is irigylésre méltó a nyugati ember fizikai állapotához képest. Sorozatunkban bemutatjuk ezeknek az embereknek életstílusát, étkezését, szokásait. Hátha tanulhatunk tőlük.
Okinawán található a világon dokumentáltan legtovább élt emberek 15 százaléka, noha Okinawa a Föld lakosságának csak 0,0002 százalékát adja. Ezeknek az öregeknek a 65%-át egészen 90 éves korukig elkerülik a nagyobb betegségek, a legtöbben végelgyengülés miatt hunynak el.
Sajnos csak azt is kevesen tudják, hogy itt él a világon a legtöbb 100 évnél idősebb ember, itt a legmagasabb az átlagéletkor, itt a legegészségesebbek az idősek és itt a legalacsonyabb a rákos és a szívbeteg emberek aránya.
Az Okinawán élők életmódját már a második világháború alatt egy katonai orvoscsoport vizsgálta. Boncolások sorozatát végezték a harcokban elesett szigetlakókon. Arra a megállapításra jutottak, hogy még az előrehaladott korúak szervezetében sem volt daganat vagy érelmeszesedés, sem más degeneratív betegség. Szokásaikat és genetikai adottságaikat a 70-es évektől kezdődően más kutatócsoportok is elkezdték vizsgálni.
Japán legdélibb régiója, Okinawa 161 gyönyörű szigetből áll. Mintegy 1,4 millió ember lakja. Ez a pálmákkal ékes, bőséges flórával és érintetlen esőerdőkkel megáldott szubtropikus szigetvilág 1300 kilométernyi hosszan nyúlik el Japán fő szigetei és Tajvan között. Gyakran „japán Hawaiinak” nevezik, a klíma ugyanis roppant kellemes, a júniusi átlaghőmérséklet 28, a januári 16 C körül van.
1975-ben a japán egészségügyi és jóléti minisztérium elindította az Okinawan Centenarian Studyt – vagyis az Okinawai Százévesekkel Foglalkozó Kutatóprogramot –, amely még ma is folyik. A program célja, hogy feltárja, igazolható-e a sok beszámoló, mely az okinawaiak megdöbbentő egészégéről és hosszú életéről szól.
A kutatás több mint 30 éve során elért eredmények a tudósok legoptimálisabb várakozásait is felülmúlták. Mára már tény, hogy japán Okinawa megyéje az a hely, ahol a világ legegészségesebb és leghosszabb életű öregjei laknak, akiket valaha is tudományos alapossággal, mindenre kiterjedően tanulmányoztak. Ezeket az eredményeket számtalan tudományos cikkben közzétették, és népszerűsítették Az Okinawa-program című bestellerben.
Nyugaton gyakran eszünk pusztán szórakozásból, pótcselekvésként. Okinawán teljesen más módon gondolkoznak az ételről, melyekről közmondásaik is tanúskodnak: „Az étel az életet táplálja – a legjobb gyógyszer”, vagy „Aki jól táplálkozik, erős lesz, és egészséges”.
Az okinawaiak szinte sosem eszik magukat degeszre, mindig igyekeznek egy kis helyet hagyni a hasukban. Nem szeretnek „kipukkadni”, ezért akkor hagyják abba az evést, amikor 80 százalékig megteltek. „Egyél kevesebbet, hogy tovább élhess” – tartja az egyik mondásuk. Mindemellett alacsony kalóriabevitel jellemzi őket, amit az egyik kulcstényezőnek tekintenek rendkívüli egészségükkel kapcsolatosan. Sokan megkérdőjelezik az alacsony kalóriájú étrend hasznát, és olyan fejlődő országokra mutogatnak, ahol kicsi a kalóriabevitel, mégis fájdalmasan alacsony az életkor. Ezekben az országokban azonban az embereknek az étrendje nemcsak kalóriában, de vitaminokban, ásványi anyagokban, fehérjében és egyéb alapvető tápanyagokban is rendkívül szegény.
Az okinawai öregek étrendje rendkívül gazdag teljes kiőrlésű gabonában és egyéb egészséges szénhidrátokban. Az itteni öregek átlagosan naponta hét adag zöldséget, hét adag teljes értékű gabonát, két adag szóját fogyasztanak. Halat hetente kétszer-háromszor esznek, tejtermék és hús szinte nem is kerül az asztalukra. Ezenkívül nagyon kevés cukrot és zsiradékot esznek, valamint nem fogyasztanak margarint, sem egyéb hidrogenizált olajat vagy zsírszármazékot. Az okinawai százévesek 1000–12000 kalóriát fogyasztanak naponta, ami kevesebb, mint ami az ő korukban javasolt lenne.
