Ez a kór előfordulás tekintetében pontosan illeszkedik a hivatalos egészségügyi statisztikák számaihoz: vezető helyet foglal el, a többi érrendszeri betegséggel karöltve. Persze nem arról akarok írni, hogy a kispénzű nyugdíjasok a kirakatok nézésével enyhítik vásárlási éhségüket, hanem arról a kínzó, görcsös fájdalomról, amely arra kényszeríti a beteget, hogy a lábikrájában jelentkező fájdalma álcázásaként minden második-harmadik kirakat előtt megpihentesse a lábát. Elég két-három perc, a görcs feloldódik, és a beteg tovább mehet. A távolság, amit megállás nélkül megtehetünk, pontosan fedi az elmeszesedés mértékét a láb verőerében.
Hivatalosan claudicatio intermitensnek hívjuk, de a népi elnevezés nagyon találó, gyakorlatilag rámutat a betegség fő tünetére. Egyértelmű az erek elzáródásának az oka: az érelmeszesedés eltömíti az ereinket, s a láb izomszövetei szenvednek az elégtelen vérellátás következményeként. A fájdalmat izmaink segélykiáltásaként kell felfogni. Ha nem veszünk róla tudomást, felelőtlenül járunk el magunkkal szemben, ami gyorsan megbosszulja magát gyógyíthatatlan fekélyesedéssel, visszafordíthatatlan lábüszkösödéssel.
Mi a teendőnk?
Az első jelre reagálva rendezzük az esetleges túlsúlyt, a dohányzást azonnal hagyjuk el, új életmódváltást kell sürgősen kialakítani stresszmentes életvitellel és a koleszterindús táplálék kerülésével. Rendezni kell a vércukorszintet, a magas vérnyomást és megszüntetni a mozgáshiányos életvitelt, beiktatva napi 30–45 perces sétát 4-5 km/óra gyorsasággal. Nem szabad túllépni a fájdalomhatáron; ha begörcsöl, álljunk meg a görcs megszűntéig! A séta, az úszás a kerékpározás mind egy célt szolgál, segítünk szervezetünknek új vérerek kitermelésében, amelyek idővel teljes értékű vérellátásról gondoskodnak. Vérereink ugyanis képesek a megújulásra, ellentétben pl. a fogakkal, agyunkkal, látásunkkal és hallásunkkal. Használjuk ki ezt a természet adta adottságot, ne adjuk fel, szánjunk egészségünkre fél-egy órát a 24-ből! Legtöbb esetben sikerrel jár a kitartásunk, és elkerüljük a komolyabb beavatkozást. Séta közben gondoljunk arra: nem csupán a lábunkat óvjuk, a betegség kihat agyunkra is, beszűkíti a gondolkodásunkat, koncentrációs zavarokkal és mentális leépüléssel fenyeget. Odahaza emeljük fel az ágy fejrészét 15–20 cm-re! Ez is javítja lábunk vérellátását. A végtagot tartsuk melegen, pamutzoknit és kényelmes cipőt viseljünk!
Gyógyszerese kezelés, műtét
A már kialakult panaszokat gyógyszeres kezeléssel enyhítheti orvosunk. A népszerű Trental újabban nem ajánlott, annál inkább az aszpirin és a kalciumantagonisták. Téves bétablokkolókat alkalmazni, még akkor is, ha a szív ereire kedvező a hatásuk. Úgyszintén veszélyes nyugaton a laikusok között igen népszerű Spinal cord stimulátor beépítése, amely a fájdalmakat, görcsöket kiiktatja, de a betegség a háttérben akadálytalanul tovább terjed és egy reggel komoly problémákra ébredhet a beteg. Új készítmény a Cilostazol, de elterjedésének gátat szab az ára, valamint kedvezőtlen hatása a szívbetegeknél. Infúzióként leginkább beváltak a prostaglandin-készítmények.
Első sebészeti alternatíva a sympathectomia, vagyis a láb görcsös állapotára kiható idegdúc műtéti eltávolítása. Ezt megelőzően meg kell bizonyosodnunk a műtét eredményességéről, amit ma már a nagyobb kórházakban fellelhető fájdalomcsillapító rendelők végeznek, egyfajta injekcióval ideiglenesen blokkolva az ideget. Számításba jön, az operáció helyett az ideg végleges blokkolása is fenolinjekcióval, de ezt csak akkor ajánlhatom, ha jól képzett aneszteziológok végzik, akik többnyire a budapesti vagy belgrádi országos onkológiai intézetekben nyertek kiképzést. Ha ez nem lehetséges, egyezzünk bele a műtétbe, amely tekintettel az ideg gerincoszlop melletti elhelyezkedésére, a nagyobb műtétek közé tartozik! Végső esetben alkalmazzák az érsebészek a saját véna beültetését, amelynek 5 éves eredményessége 50–55 százalék, illetve, a 30–35 cm hosszúságú szintetikus műér beültetését, jóval kisebb eredményességgel (35–40%), mint a saját vénánál. Ha amputáció szükséges, a sebész arra törekszik, hogy a lehető legkisebb végtagrészt távolítsa el, különösen, ha a beteg művégtagviselés mellett dönt.
