Igazi sikertörténete lenne a medicinának, ha a legfontosabb, a környező világgal összekötő érzékszervünket, a látást, pótolni tudná. Megszületett már a bionikus kéz, amelyet gondolataink vezérelnek, a kochleaimplantátum, amelynek főképp azok a gyermekek élvezik áldásait, akiknél a hallásprobléma veleszületett, vagy az első két évben következik be. Ám évről évre tolódik a retinaimplantátum rutinszerű beültetésének bejelentése, elsősorban a szem, azon belül is a retina (látóhártya) rendkívül bonyolult felépítéséből adódóan.
A német orvosok sikere
A húsz rétegből álló retina a szem belsejében helyezkedik el, feladata felfogni a külvilágból érkező fényeket, és továbbítani az agy látóközpontja felé. Két igen elterjedt betegség, a retinitis pigmentosa és a makula degenerációja károsítja többnyire az ideghártyát, és ez Földünkön milliókat kényszerít a vakság rabságába. Az implantátum feladata lenne ezt a sérült ideghártyát helyettesíteni és a látást visszaállítani. Úgy tűnik, a feladat túl összetett az ember számára, ugyanis már évek óta követem a szempótlás terén elért eredményeket, mind a mai napig azonban biztató tudósítással nem találkoztam, habár a kutatások és kísérletek harmadik évtizedükbe léptek. Tavaly a német orvosok részéről mégis megszületett egy sokat ígérő vállalkozás, amely alapja lehet a rutinszerű implantátum-beültetések kezdetének. A német iskola a látóhártya alá helyezett mikrochippel, azaz hajszálvékony elektronikus lapocska beültetésével ért el számottevő eredményt. A beteg speciális digitális kamerát hordozó szemüveget visel, amely infravörös fényjeleket bocsát a retina mögötti chipre, s ennek fotócellái elektromos impulzusra alakítva a fényingert továbbítják azt a retina feletti idegsejtekre, innen pedig a látóidegen át, az agy megfelelő központjában háromdimenziós képpé alakul az inger. Gyakorlatilag azt a folyamatot másolják le a tudósok a retinaimplantátumnál, amely a természetes látásnál is lezajlik.
A műtétre még várni kell
Az egyedi beültetések Németországban az idén megkezdődtek, és az orvosok nem titkolják, hogy még mindig két meghatározó akadállyal küzdenek: a chip nagysága nem haladhatja meg az 1 mm x 1mm-t, s ez akadályozza a nagy mennyiségű fotocellás érzékelők tárolását. A látásélességet ugyanis az határozza meg, hány fotocellás érzékelőt tartalmaz a mikrochip. Az implantátum beültetésének másik meghatározó feltétele a látóideg és az agyunkban fészkelő látóközpont sértetlensége. Mindkettő sajnos gyors sorvadásnak indul a látás elvesztése után. Magyarán, ha a vakság beálltától már eltelt két-három év, az implantátum beültetése nem jön számításba. A szemorvosok jelzése szerint a 20/20 látásélesség számít normálisnak, a vakság határait pedig a 20/400 –as látásélességgel jelölik. A legújabban beültetett implantátumok, a bionikus szemek – ahogyan nevezik őket – maximum 20/80-as látásélességet ígérnek. Ez köznyelvre lefordítva azt jelenti, hogy a látássérültek felismerik egyméteres távolságból a hozzátartozójukat, sötét alapon a világos tárgyak formáit vagy a 4-6 cm-es betűket, akár a szóképzés lehetőségéig. A műtét országunkban, de Magyarországon is jelenleg kivitelezhetetlen, habár a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a Semmelweis Egyetem között közelmúltban folytatott megbeszélések belátható időn belüli áttöréssel kecsegtetnek.
„Okos” szemüveg
Nagy érdeklődést keltett a látássérülteknek készült szemüveg, amellyel lényegesen javítható a látás műtéti beavatkozás nélkül is. Már jövőre megkezdik az Oxfordi Királyi Tudományos Társaság bemutatóján kiállított szemüvegek gyártását, állítólag hozzáférhető áron (1000 euróért). A szemüveg keretében elrejtett két kamera kombinált kép- és hangalkotást képes nyújtani a felhasználójának. A szemlélt tárgy képét a lencsébe épített a nagyszámú LED-dióda a beteg zsebében hordott mobiltelefon nagyságú számítógépbe juttatja, majd a feldolgozott adatokat innen visszaküldi a diódákba. A retinát érő erős fénysugár segítségével a látássérült felismeri a szemlélt tárgyat. A tárgy felismerését elősegíti egy, a számítógéppel összekötött hallókészülék, amely hangjelzéssel tudatja a szemlélt tárgy nevét, távolságát, de akár például egy közeledő busz számát is. A bionikus vagy máris „okos” szemüvegnek elkeresztelt segédeszköz feltételezi, hogy a viselője az erős fényjeleket még észleli. Ez a helyzet a betegek 90 százalékánál fennáll az olyan tömeges betegségeknél mint a makuladegeneráció vagy a cukorbaj eredetű szemsérülés (diabetikus retinopathia). Mit kínál cserébe az áráért a készülék? Eligazítást a vakoknak olyan forgalmas helyeken mint a busz-, illetve vasútállomás, biztonságos fel- és leszállást a forgalmi eszközökről, tájékozódást egy áruházban, a kutyavezetés kiiktatását, szeretteinek felismerését csaknem egy méter távolságról stb. Nekünk, akiknek éleslátásunk még nem, vagy alig sérült, mindez nem sokat mond, de a vakoknak gyökeresen megváltoztatja az életét.
