A kutatók azt állítják, hogy a só a cigarettához és a kemény drogokhoz hasonló függőséget okoz, amely olyan sóvárgással jár, amely ugyanazokat a géneket, agysejteket és agyi kapcsolatokat aktiválja. Ausztrál és amerikai kutatók néhány egeret alacsony sótartalmú étrendre fogtak, néhánynak pedig sós infúziót adtak. Az állatok agyi aktivitását ezután összehasonlították a normálisan táplált egerekével. Olyan egerek agyát is megvizsgálták, amelyektől három napig megvonták a sót, aztán szabadon ihattak sós vizet. Amikor a rágcsálóknak sóéhségük volt, az agysejtek olyan fehérjéket hoztak létre, amelyeket általában a heroin-, kokain- és nikotinfüggőséggel hozzák összefüggésbe. A kísérlet azt is kimutatta, hogy miután a sót elfogyasztották, az agy már az előtt elhiszi, hogy megkapta az adagját, hogy fizikailag hozzájutott volna. Más szóval, a só utáni sóvárgás okozta változások már jóval az előtt eltűntek, hogy a só kijutott volna a bélből, bekerült volna a véráramba, és eljutott volna az agyba.
A kutatók szerint a só jelentősége általános egészségi állapotunkra azt jelenti, hogy az anyag utáni sóvárgás egyfajta „ősi ösztönt” jelent, amely mélyen bele van ágyazva az agyunkba. Ez magyarázza azt is, miért érezzük olyan finomnak a sós ételeket. A kutatók megállapították, hogy a függőséggel összefüggő agyi útvonalak gátlásával jelentős mértékben tudták befolyásolni a nátrium utáni étvágyat.
