A legtöbb fogazati elváltozás ebbe a kategóriába tartozik. Fontos megvizsgálni, hogy az állkapocsnyúlvány, illetve a fogak alatti része fejlett-e.
AZ ELSŐ FOGAK TORLÓDÁSA
Lehet öröklött, vagy jelentkezhet fogváltáskor. Ilyenkor túl nagyok a fogak az állkapocshoz viszonyítva. Ilyenkor lép fel igazi fogtorlódás. A másodlagos torlódás a korai tejfoghúzás miatt keletkezett helyszűkével magyarázható. Ha tejfogazatnál is jelentkezik torlódás, az általában öröklött. Általában mosolygásnál vehető észre az elváltozás, és emiatt is jelentkeznek a páciensek, mert szépséghibának gondolják.
A kezelésnél fontos a türelem, mivel a tejfogmetszők váltását kell megvárni és megfigyelni, hogy kialakul-e a torlódás. Ha ezt észrevesszük, akkor kell foghúzással helyet teremteni. A húzást fokozatosan visszük végbe, ahogy a tejfogak kezdenek kilazulni, így irányítva a fogak növését. Ha szükség mutatkozik rá, akkor készülékeket is bevetünk, amelyekkel szélesítjük az állkapcsot, így helyet teremtünk a metszőfogaknak.
FELSŐ FOGTORLÓDÁS METSZŐFOG-ELŐREHAJLÁSSAL (PROTRUSIO)
Ilyenkor a frontfogak legyezőszerűen előrehajlanak, a fogsor pedig omega alakú. A tejfogazatban nincs jelen. Ha öröklött, akkor nem beszélhetünk magas szájpadról, míg a szerzett szűkületnél mindig magas, vagyis gótikus a szájpadlás.
Általában disztálharapással jár, ami azt jelenti, hogy az alsó állcsont fejletlenebb a kelleténél. Az arc formája is jellegzetes, kiálló metszőkkel, néha nyitott harapással, szájlégzéssel.
A kezelésnél nagyon fontos az alsó állcsont fejlődésének előmozdítása, a nyelv funkciójának erősítésével. Legtöbbször ún. passzív készüléket, vagyis aktivátort készítünk, amelyben rekonstruáljuk a fogazat jövőbeli szabályos helyzetét, és ezt hordva a fogazat lassan elmozdul a kívánt módon. Így a nyelv is helyet kap, erősebb lesz a hatása, és a szájlégzést is kiküszöbölhetjük. Sikertelenséggel csak az asztenikus, hypotonicus gyermekeknél számolhatunk.
Aktív kivehető készüléket is készíthetünk kezelésre. Ilyenkor drótokkal, drótívekkel, csavarokkal szélesítjük az állkapcsot és mozdítjuk el a fogakat. A drótívvel húzzuk le a metszőfogakat, míg az alsókat mélyítjük.
A KERESZTHARAPÁS KEZELÉSE
Ilyenkor a fogazat jobbra, balra mozdul el párhuzamosan vagy megdőlve, oldalirányba. A keresztharapás egy vagy olykor mindkét oldalon is tapasztalható. Az arc formáján is észrevehető a deviáció, vagyis aszimmetria, az arc elgörbülése. Az alsó és a felső fogsor középvonala sűrűn nem metszi egymást.
A keresztharapást nevezhetjük még laterookklúziónak, vagyis félreharapásnak is, mivel ilyenkor oldalt harap a páciens. Az igazi félreharapás a fejlődés során alakul ki az alsó állcsont vagy állkapocsízület egyik felének rendellenes fejlődésével, amely aszimmetriát okozhat. Ilyenkor a szájnyitásnál még fokozódik a félreharapás, és akarattal sem tudja azt kijavítani a páciens. Ezt nehéz kezelni, sokszor állkapocsműtétre is szükség lehet.
Ha kényszerű félreharapásról van szó, akkor valamelyik fog akadályozza a fogzásban a rendes harapás kialakulását, kényszerpályára és kényszerharapásra térítve az állkapcsot. Ilyenkor szájnyitáskor a fogsor a normális helyzetbe tér, a középvonalba, csak szájzáráskor ront ezen a kényszerpont. Minél tovább fennáll a kényszerhelyzet, annál károsabb az állkapocsízületre nézve, elváltozást idézhet elő benne, és nehezítheti, gátolhatja normális fejlődését.
Mindezért nagyon fontos már a tejfogazatban is ellenőrizni szájnyitáskor a felső és alsó állcsont középvonalát, hogy metszik-e egymást, mert ha már a tejfogazatban megjelenik a szabálytalanság, gyakran áttevődhet az állandó fogazatra.
A kezelésnél elsősorban meg kell keresni a kényszerpontot. Ez lehet egy fog kiálló csücske vagy nem megfelő helyzete (sokszor a tejszemfogról van szó). Ezeket a fogakat, pontokat le kell reszelni, ezáltal felszabadítjuk a mozgást és helyreállítjuk a helyzetet. Utána, ha a fogívek szűkek, keskenyek, aktív vagy passzív készülékekkel szélesítjük őket. Általában a felső állcsontot szélesítjük, tágítjuk, de igyekeznünk kell a maradandó szemfogak megjelenéséig, mivel utána már az elmozdítás nehezebben megy.
A PROGENIA, VAGYIS MANDIBULÁRIS TÚLHARAPÁS, BULDOGHARAPÁS KEZELÉSE
Az alsó metszők fordított harapása, vagyis túlharapása jellemzi.
Ha igazi buldogharapásról van szó, akkor az alsó állcsont, a mandibula erősen fejlett, és a fordított metszőfoghelyzet gátolja a felső állcsont, a maxilla kifejlődését. Ennek oka az alsó metszőfogcsírák meredek helyzete, ez idézi elő a fordított metszőállást. Ilyenkor fordított mélyharapás alakul ki az alsó metszőknél. Általában öröklődik és nehéz kezelni. Idővel, korral még fokozódik. Ilyenkor a sikertelen kezelés miatt szóba jöhet sebészi megoldás is, és ezt szakorvosokra bízzuk.
A progenia lehet látszólagos is, amikor valamilyen kényszerhelyzet váltja ki. Ilyenkor a kényszerharapás néhány vagy egy fogra korlátozódhat, általában a metszőkre.
A korai gyermekkorban, amikor ezt felfedezzük, akkor kell elkülöníteni az igazit a kényszerprogeniától. Ez nem mindig egyértelmű és nem könnyű. Az alsó állcsontot szájnyitással próbáljuk visszahozni, visszahúzni a metszőhelyzetbe. Ha ezt a gyerek meg tudja csinálni, akkor kényszerprogeniáról van szó. Ilyenkor meg kell keresni a kényszerpontot, ami előidézi a szabálytalanságot. Sokszor a metszők helyzete hozza elő a progeniát. Ilyenkor a kezelési esélyek jók, és mielőbb foglalkozni kell vele. Oldalról, vagyis profilból nézve a nyugalmi helyzetet – mikor nem záródnak a fogak –, a mandibula nem türemlik előre kényszerprogeniánál, míg az igazinál igen.
A kezelésnél fontos, hogy mielőbb szétválasszuk a kényszerűt az igazi progeniától. Már négyéves korban el kell kezdeni a kezelést, és hosszan, kitartóan kell végezni. Állpánt felrakásával gátoljuk a mandibula túlfejlődését, ezt aztán készülékek használatával egészítjük ki. Ha a metszők fordítva kezdenek nőni, akkor harapjon spatulára a gyermek többször naponta, így kiküszöbölhetjük a rendellenes fejlődést. Faspatulát használunk, és csakis a fogzás ideje alatt érünk el vele nagy hatást. Ha ez nem sikerül, akkor készülékekkel ferde, fordított felületet alkalmazva visszacsúztatjuk a fordított helyzetű metszőket. Nagyon fontos a metszők bizonyos mélyharapásának elérése, mivel ha csak élharapás kialakítására törekszünk, akkor nagyon valószínű a recidíva, vagyis a visszaesés. A készülékek lehetnek passzívak vagy aktívak.
