A szabadkai Zeneiskola igazgatója, Barlai Edit arról számolt be lapunknak, hogy a tanév kezdete óta igen sok esemény zajlott le iskolájukban. Ami talán leginkább megmozgatta az iskolai életet, az a homlokzat felújításának munkálatai, amelyre a városi költségvetésből kerül sor. Az épület két oldalára állványok kerültek, miután pedig a biztonsági intézkedések következtében el is kerítették az iskolát, most szinte megközelíthetetlen:
– Ez okozott ugyan némi felfordulást, főleg a hangzavar és a bejárat áthelyezése. Viszont közös ügyről van szó. Nekünk is érdekünk, hogy szép és biztonságos iskolánk legyen, így talán könnyebb elviselni a kellemetlenségeket, még úgy is, hogy a munkálatokkal előreláthatóan csak jövő év novemberében végeznek – ismertette az igazgatónő.
Az élet persze nem állt le, a tanítás zökkenőmentesen folyik, a diákok sokat gyakorolnak, épp csak az iskola bejárata most a városháza hivatali bejáratával szemben található. Amire pedig ezúttal a szorgalommal és szeretettel készülnek – diákok és tanárok egyaránt –, az a szabadkai Zeneiskola fennállásának 145. évfordulója alkalmából sorra kerülő ünnepi műsor. A rendezvény ma 18 órai kezdettel lesz a szabadkai városháza dísztermében. Az est szervezője Tokodi Károly, a szabadkai Zeneiskola igazgatóhelyettese, a műsorban pedig Huszár Elvira karnagy vezényel. Az igazgatónő elmondta lapunknak, hogy egy igazi különlegességgel készülnek, az est vendégei lesznek a zimonyi, belgrádi, újvidéki és eszéki zeneiskola, érdekességként pedig a környező települések vonós tanszakairól két-két diák képviseli saját iskolájukat a zenekarban, tehát adai, zentai, magyarkanizsai, topolyai, óbecsei és zombori diákok is fellépnek:
– Ez nekik is páratlan élmény, hiszen érezhetik a közös zenélés varázsát, és megtapasztalhatják az igazi zenekari létet. Iskolánk ünnepe alkalmából egyébként a tegnapi nap teljesen a diákjainkról szólt. Az osztályok versenyeztek, aminek a lényege, hogy egy egészséges megmérettetés keretében összehozza a tanulókat. Feltétele volt ugyanis, hogy az egész osztály részt vegyen benne. Ünnepünk alkalmából egyébként pedagógusunk, Jovanić Z. Alisa az iskolai himnusz írására meghirdetett egy pályázatot diákjaink között, itt szintén megmutathatják, mit tudnak – számolt be az igazgatónő, majd sorra vette azt is, hogy mi minden történt iskolájukban az új tanévben, a többi között egy pályázaton való részvétel is.
– A Bethlen Gábor Alapítvány támogatásával megújult a hangmérnöki szak. Egyik szakunk sem annyira érzékeny a világ technikai változásaira, mint a hangmérnöki. Az újdonságok követése e szak létezésének alapkövetelménye, és nagyon fontos megadni a lehetőséget a diákjainknak is, hogy lépést tartsanak a kor technikai követeléseivel. Iskolánk felszerelése ezúttal egy mobil felvevőgéppel gazdagodott, ami lehetővé teszi az egyébként gyakori iskolán kívüli fellépések felvételezéseit. Továbbá olyan mikrofonokkal, amelyek tiszta és minőségi hangzást eredményeznek – mondta Barlai Edit. Azt is hangsúlyozza, hogy diákjaik sok helyen léptek fel, a többi között az elsőéves egyetemisták avatásán, valamint különféle gyűléseken, tanácskozásokon, kiállításokon és irodalmi esteken is, továbbá a Jazzik nemzetközi dzsesszfesztiválon, amelynek szervezésből is kivették részüket.
A dzsessztanszakhoz kapcsolódóan arról már korábban is beszámoltunk, hogy két diáklány, Borsos Dóra és Zabos Regina egy világszintű New York központú internetes dzsesszversenyen vesznek részt. Csak emlékeztetőül: ők még mindig várják a szavazatokat, október végéig a www.madeinnyjazz.comhonlapon.
A továbbiakban az igazgatónő arról szólt, hogy náluk is sor került fellépésre, vendégegyüttesük egy osztrák kamaraegyüttes, a Trio Diabolico volt, és az iskola berkeiben egy kiváló szeminárium is zajlott tanárok részére, mert – mint mondta – rendkívül fontosnak tartja tanáraik továbbképzését. Ezek után szó esett a diákéletről is. Az igazgatónő elmondta, hogy tavaly csoportosan tagosodtak be a Szabadkai Városi Könyvtárba, az idén pedig az elsősök tették ezt. A diákok most már tornaórán úszni járnak, és feléledt a diákparlament is. Olykor pedig ún. öregdiákok is ellátogatnak az iskolába:
– Egyik egykori diákunk tizenöt éve járt itt utoljára, azóta Ausztráliában él, egy másik volt diákunk pedig a kottaállományunkat bővítette ki. Vannak, akiknek azért eszükbe jut a Zeneiskola, miután a nagyvilágba kerülnek, és ha módjukban áll, segítenek. Ezek mindig nagyon meghitt pillanatok, a segítség pedig felbecsülhetetlen – mesélte az igazgatónő.
