Három országot keresett fel Kamala Harris, az Egyesült Államok alelnöke a március végén kezdett és április elején befejezett egyhetes afrikai körútján. Mindenütt ismertette a kontinensre vonatkozó amerikai gazdaság- és kereskedelemfejlesztési, valamint beruházási terveit. Washington ugyanis tavaly decemberben, az amerikai–afrikai csúcstalálkozó alkalmából 55 milliárd dollár támogatást helyezett kilátásba a kontinens számára. A pénzt három év alatt szándékozza eljuttatni az érdekeltekhez. Harris ezúttal konkrétumokról tárgyalt vendéglátóival Ghánában, Tanzániában és Zambiában.
Látogatásának első állomásán, Ghánában mindjárt 139 millió dollár segítséget ígért a kormánynak, az afrikai nők szerepvállalásának támogatására pedig egymilliárd dollár támogatást jelentett be. Tanzániában arról beszélt, hogy az EXIM Bank amerikai külkereskedelmi pénzintézet és a tanzániai kormány megállapodást köthet. Az egyezség lehetővé tenné amerikai termékek és szolgáltatások exportját Tanzániába, legfeljebb 500 millió dollár értékben. Látogatásának utolsó állomásán, Zambiában, egy vidéki farmon pedig egy kiterjedt befektetési programról beszélt. Ennek keretében hétmilliárd dollárt juttatnának a magánszektorba afrikai országokban, főként a természetvédelem és az élelmiszer-termelés javítása érdekében, hogy a kontinens felkészülhessen az éghajlatváltozás hatásaira. Zambiában arról is beszámolt, hogy az amerikai kormányzat 16 millió dollár értékű támogatást nyújt az országnak, egyúttal segítségét ígért a digitális gazdaság erősítéshez, valamint a kétoldalú üzleti kapcsolatok és a befektetések fejlesztéséhez.
A körútnak azonban egyéb céljai is voltak. Mindenekelőtt a rivális Kína befolyásának ellensúlyozása Afrikában. Peking ugyanis az utóbbi két évtizedben szilárd pozíciókat épített ki a földrészen, és jelentős politikai befolyásra tett szert. Óriási összegeket fektetett be az infrastruktúrába, különböző iparágakba és a kereskedelemfejlesztésbe. Hitelt is folyósított bőséggel, ám ennek jelentős része az érkező kínai cégek óriásberuházásainak finanszírozására ment el.
Az utóbbi húsz évben Kína összesen mintegy kétszázmilliárd dollárt fektetett be a kontinensen. Fokozatosan hódította meg Afrika több országát, háborúk és rendszerbuktató katonai akciók támogatása nélkül. A kontinensen már kínai vállalatok ezrei működnek, alkalmazottaik nagyobb része pedig helybeli. Éves kereskedelmi forgalma Afrikával százmilliárd dollárokban mérhető. Ennek köszönhetően jócskán megelőzi az EU-t és az Egyesült Államokat is ezen a téren.
A kétoldalú árucserforgalom azonban a koronavírus-világjárvány miatt visszaesett az utóbbi két évben. Az idén sem várható látványos növekedés, hiszen Peking jó esetben is ötszázalékos hazai gazdasági növekedésre számít, ami valamicskével kevesebb a tavalyinál.
Az afrikai adósoknak, de a többieknek is ez különösen rossz hír, mármint azoknak, akik korábban kínai hitelhez jutottak. A kereskedelem és kínai (sőt a nemzetközi) gazdaság lassulása esetükben is visszalépést, termelés-, illetve bevételkiesést jelent (majd). Emiatt nehezebben, vagy sehogy sem tudják törleszteni adósságaikat kínai hitelezőiknek.
Az adósságok rendezése körüli bonyodalmak és problémák azonban nem új keletűek. És nem csak Afrikában, hanem másutt is. Elsősorban azon országok egy részében, amelyek a nagyszabású Övezet és Út Kezdeményezés (BRI) globális kínai beruházási és együttműködési program keretében, vagy egyéb módon jutottak (pekingi) hitelekhez az utóbbi tíz évben.
Az adósok egy része immár egyre nehezebben tudja a tervezett módon törleszteni a Kínától kapott államközi hiteleket, mert a beruházásaik (főként infrastrukturális létesítményekbe) nem hozzák a tervezett bevételeket.
Afrikai partnerei közül Kína már megkezdte a tárgyalásokat az adósság-átütemezésről. Közéjük tartozik Ghána és Zambia is, amelyeket épp a napokban keresett fel az amerikai alelnök.
Miközben ő a helyszínen tárgyalt, megszólalt a kínai külügyminisztérium szóvivője is. Mao Ning azt nyilatkozta, hogy Peking „soha nem kényszerített egyetlen felet sem kölcsön felvételére, soha nem kényszerített egyetlen országot sem fizetésre, nem köt politikai feltételeket a kölcsönszerződésekhez, és nem törekszik politikai önérdekei érvényesítésére”. Külföldi közgazdászok és politikusok egy része ezt másként látja.
A Világbank, a legtekintélyesebb német gazdaságkutató intézetek között számon tartott Kieli Világgazdasági Intézet, (IfW), a Harvard Kennedy School és a szintén amerikai AidData kutatóintézet szakértőinek legújabb tanulmánya is arra hívja fel a figyelmet, hogy Kína hitelei nagyon titkosak, a legtöbb műveletről és tranzakcióról pedig alig tudhat meg valamit a nyilvánosság. A tanulmányból az is kiderül, hogy Peking 2008 és 2021 között csaknem 240 milliárd dollárt folyósított huszonkét országnak.
Csakhogy ez az összeg többnyire refinanszírozási hitel formájában jutott el a kedvezményezettekhez. Ez lényegében új hitelt jelent, amelyből a korábbi adósságot törlesztik, kezelik. A dokumentum szerint adósságok eltörlésére csak elvétve kerül sor, amiről az érintettek nem szívesen beszélnek, miként arról sem, hogy az intézkedéssel Peking valójában saját, hitelfolyósító bankjait próbálja megmenteni.
