Már Szerbia 32 községében ütötte fel fejét az afrikai sertéspestis (ASP). Az emberre nem veszélyes, vírus okozta fertőző állatbetegség, melyre a házisertés és a vaddisznó is fogékony, nagy gazdasági károkat okozó kór, terjedése csak szigorú intézkedésekkel akadályozható meg, a fertőzött állományokat és a velük kapcsolatba került állományok valamennyi sertését le kell ölni – figyelmeztetett Nenad Budimirović, a Szerbiai Gazdasági Kamara állattenyésztési társulásának titkára. Szerinte az, hogy az ASP ilyen hirtelenséggel került a figyelem középpontjába, az idegenforgalmi idénnyel, pontosabban a turisták tömeges mozgásával hozható összefüggésbe. Az állattenyésztők már jól ismerik a betegség tüneteit, de azt is fontos tudniuk, hogyan állhatják útját a terjedésének.
– Az a legfontosabb, hogy a sertéseket ne tartsuk szabadon, a szomszédok se járjanak be a gazdasági udvarba, és körültekintően végezzük a fertőtlenítést. Ez nemcsak annyiból áll, hogy az ólban szétszórjuk a fertőtlenítőszert, hanem azt előtte alaposan ki kell tisztítani, le kell mosni, és azután alkalmazni a szert. Az sem elég, hogy szerrel átitatott szivacsot helyezünk ki a lábbeli fertőtlenítésére, a szivacsot rendszeresen cserélni is kell – figyelmeztetett Budimirović, aki állategészségügyből doktorált. Nemlegesen válaszolt a kérdésre, hogy – mivel mozgásukkal a rágcsálók is az ASP terjesztői lehetnek – 30 év elteltével érdemes lenne-e most általános deratizációt, azaz rágcsálóirtást végezni az agrárgazdaságokban. „Ez azt jelentené, hogy a szakszolgálatok bemennek a gazdasági udvarokba és elhelyezik a csalétkeket, így viszont maguk is terjeszthetik az ASP-vírust. Tehát mindenki irtsa a rágcsálókat a saját gazdaságában, a helyi önkormányzatok pedig a közterületeken, így eredményesen csökkenthető a számuk.”
NEHÉZ LESZ FENNTARTANI A SERTÉSHÚSTERMELÉST
A múlt péntekig mintegy 18.000 sertést kellett leölni az ASP miatt. A sertéshústermeléssel már a betegség megjelenése előtt is gondok voltak: az év elején az országban 2.670.000 sertést neveltek, 200.000-rel kevesebbet, mint egy évvel korábban. „A sertéspestis csak tetézi a bajokat, nagy küzdelem árán tudjuk fenntartani a sertéstenyésztést és a sertéshústermelést, miközben látjuk, hogy Európában is nagy változások történnek, mindössze egy év alatt 500.000-rel csökkent az anyakocák létszáma, a sertéshús ára most 3,3 euró, korábban 2,3 volt. Egyelőre nem lehet tudni, hogy Szerbiában mikorra várható a sertéshús drágulása, de tény, hogy saját szükségleteinknek legfeljebb a 87 százalékát vagyunk képesek megtermelni, a többit az EU-ból hozzuk be. „Most, amikor nagy ütemben terjed az ASP, nem lehet elvárni, hogy az emberek sertéstenyésztésbe fogjanak. Meglátjuk, hogyan alakul a helyzet itthon és Európában.”
A múlt század ’80-as évei óta Szerbiában a sertésállomány 40 százalékkal csökkent, holott reálisan megvannak a jó feltételek, a megfelelő takarmány, az állattenyésztésre alkalmas létesítmények, vágóhidak is rendelkezésre állnak. Ma – nagyrészt a hagyományokra támaszkodva – több mint 200.000 gazdaságban tartanak sertést, és a kamarai szakember szerint fontos lenne a kisgazdaságok támogatása, fenntartása, mert ezek megtermelik maguknak a szükséges húsmennyiséget, a fölösleget pedig mindenkor eladhatják a vágóhidaknak.
