Milan Beko ismert belgrádi üzletember a tegnapi sajtótájékoztatóján fontosnak tartotta bizonyítani, hogy nem barátja Aleksandar Vučić kormányfőnek, sem pedig Tomislav Nikolić államfőnek, hogy rámutasson, nem baráti alapon kapta meg a Szerbiai Vasutak Közvállalat irányítására a felkérést. Több mint fél órán keresztül ecsetelte, hogy amióta a jelenlegi országvezetőség felállt, több peres ügyet folytat a különböző állami szervekkel, mint Boris Tadić idején, amikor szigorú ellenőrzés alatt tartották, hiszen mint azt Milan Beko kiemelte, Boris Tadić nem szívlelte őt. Majd hangsúlyozta, amennyiben a kormány őt találja a vasutak igazgatói posztjára a legalkalmasabbnak, ő készen áll erre a kihívásra.
– A Belgrád víziváros, azt gondolom, hogy nagyon jó projektum, és szüksége van rá a városnak, és egyáltalán nincs negatív hatással az én, Belgrádi Kikötő (Luka Beograd) projektumomra. Ha az a projektum életbe lép, véleményem szerint, számos infrastrukturális problémát megold majd a város azon részén. Mégsem hunyhatok szemet afelett, hogy Aleksandar Vučić ezzel figyelmen kívül hagyta a legnagyobb terv kidolgozását, amellyel én éveket töltöttem. Ilyet pedig egy barát nem tesz – mondta Beko.
– Ugyanakkor Verica Barać, a Belgrádi Kikötő magánosítása kapcsán ellenem és még 17 személy ellen bűnvádi feljelentést tett még nyolc évvel ezelőtt. Majd 24 magánosítási eljárás felülvizsgálata is megkezdődött. Sehol a világban egy botrány nem tart évekig, három nap, egy hét, egy hónap után tisztázzák. A nyomozást lezárták, és egy alkalommal sem bukkantak olyan elemre az eljárás során, ami bűncselekményre utalt volna. Majd Aleksandar Vučić kormányzása újraindította az eljárásokat és letartóztatták a Belgrádi Kikötő igazgatóját. Mindemellett felmerült annak lehetősége is, hogy nem fizetem az adót az államnak, így vitatni kezdték az állam iránti felelősségérzetemet. Az adóelmaradást az adóhivatal nem jelenlegi ügyvitel kapcsán fedezte fel a Belgrádi Kikötő működése, valamint 24 magánosítási eljárás kapcsán, pedig 8 hónapon keresztül 36 ezer dokumentumot néztek át, hanem egy néhány évvel ezelőtti, Tadić államvezetése idejéből adózási szabálysértést fedezett fel. Így adóelmaradást számoltak fel. Az egyik adóelmaradás összege 125 millió dinár, amire több mint 250 millió dináros kamatot számoltak fel, plusz rászámolták a 18 százalékos adót is. Felteszem én a kérdést: tesz ilyet egy barát? Nem kellene inkább szemet hunynia az ilyen szabálysértések felett? Természetesen reagáltunk a vádakra, bebizonyítjuk, hogy a kikötő igazgatóját jogtalanul tartóztatták le, illetve azt is bíróságon bizonyítjuk, hogy nem tartozunk adóval – jelentette ki határozottan Milan Beko, majd folytatta: – Egymillió-hétszázezer eurós adót határoztak meg egy ingatlanért, aminek nem is vagyunk a tulajdonosai, hanem az állam tulajdonában van. Túlértékelték a létesítményeket és a megvalósított hasznot azon a területen, amelyet mi csak használunk – magyarázta az üzletember, bizonygatva, hogy Aleksandar Vučić nem a barátja. Mint mondta, Vučić személyének pozitívuma autoritásában rejlik, abban az elhatározásában, hogy pontos vonalat húzott a vállalkozók és az állam között. És nem keveri az érdekeket.
Milan Beko úgy érzi, hogy az önéletrajzában az, hogy igazgatója és tulajdonosa volt annak idején a legnagyobb reklámügynökségnek, társtulajdonosa volt, illetve aktív szerepet vállalt 2-3 banknál, háromszor választották meg miniszternek, vezetői szerepe volt a Zastava Groupnál, a Salford vállalat megbízott igazgatója volt, illetve a Novosti napilap és a Belgrádi Kikötő tulajdonosaként kiemelkedő tapasztalatot szerzett, alkalmassá teszi a Szerbiai Vasutak irányítására. Mint mondta, ez a vállalat az ország gazdasági mozgatórugója kell hogy legyen. |
– Miután megszabta ezeket a határokat, nem is lehetnek a kormányfőnek barátai. Főként miután kijelentette, hogy a közvállalatok irányításából ki fogja zárni a pártok nyomásgyakorlását. Ez a hozzáállás, hogy őszinte legyek, tetszik, hiszen így megteremti a vállalkozók számára az egészséges konkurenciát. Erre nagy szükség van, hiszen az állam gazdasága már halott, csak még nem temették el. És ebben a rendszerben a legnagyobb veszteséget a Szerbiai Vasutak közvállalat termeli, amely évente eléri a 130–170 millió eurót. Sajnos ebben a vállalatban senki nem tesz semmit, hogy bármi megváltozzon. Éppen ezért döntött Vučić úgy, hogy a vállalat helyzetének javításában vállalkozókat kapcsol be, és megkérdezte, vállalnám-e a vállalat problémáinak megoldását. Akkor igent mondtam, hiszen nem tudom némán végignézni, hogyan megy tönkre az ország. Azóta is készen állok arra, hogy elfogadjam azokat a feltételeket, amelyeket a kormányfő felállított, és felelősséget vállaljak a Szerbiai Vasutakban elért eredményekért – mondta Milan Beko, majd így folytatta: – Ötvennégy évesen a generációs szakadék szélén állva úgy érzem, még tenni tudok ezért az országért. Én most is készen állok arra, hogy elfogadjam a vasutak igazgatói tisztségét, most már csak Aleksandar Vučićon áll a döntés – mondta.
Elmondásai szerint a barátságból soha nem volt haszna. – Slobodan Miloševićtyel mindig is jó baráti viszonyt ápoltunk, de a kilencvenes években az állami felkéréseknek köszönhetően elveszítettem a magánvállalkozásom. Zoran Đinđić idején, aki a komám volt, elhagytam Szerbiát, mert elviselhetetlen nyomást gyakoroltak rám és családomra. Vojislav Koštunica idején valóban jó üzleteket bonyolítottam le, de akkor sem volt a legjobb a klíma számomra. Vagyis a politikusokkal nem lehet barátságban lenni, és ez így van jól – mondta. |
Újságírói kérdésre, miszerint hajlandó-e a törvényes előírásoknak megfelelően pályázat útján megmérettetni magát ezért a tisztségért, csak annyit mondott, ezt csakis így lehet, hiszen a törvényes előírásokat tiszteletben kell tartani. A vállalat helyzetének javítása kapcsán rámutatott arra, hogy mint egyetlen vállalatban sem megszorításokkal, elbocsátásokkal kell a problémákat megoldani, a vasutak esetében is új vonalak elindítása, a teherforgalom gyakoribbá tétele az egyik megoldás. A fizetését, mint mondta, az első időszakban nem saját célra használná fel, hanem a közvállalatba fektetné, meghatározott idő után pedig kérné a vállalat anyagi helyzetének átvilágítását.