Ha nem lenne, ki kellene találni a statisztikát. És fel kellene venni a művészetek sorába. Mert ugye, a festő megalkotja képét, mi pedig, egyszerű halandók azt nézünk ki belőle, amit akarunk. Így van ez a statisztikai adatokkal is. Valaki összead, kivon, oszt és szoroz, majd egy halom számot vet papírra, az igazgatók, a politikusok, az elemzők... pedig azt olvassák ki azokból, amit az adott pillanatban éppen akarnak.
Így van ez a munkanélküliséggel kapcsolatos statisztikai adatokkal is. Bojan Pajtić tartományi (most már) kormányfő nemrég azzal büszkélkedett, hogy Vajdaságban csökkent a munkanélküliség, a statisztika pedig arról számolt be, hogy az elmúlt év időarányosához képest növekedett.
Hát, valaki itt nem mond igazat.
Tavaly novemberben 195 696 munkanélkülit jegyzett Vajdaságban a statisztika, 2008 novemberében pedig 201 117-et, 5 421 személlyel többet.
Ezek szerint Pajtić kissé füllentett. A munkanélküliség nem csökkent, hanem, 2,8 százalékkal növekedett.
De elemezzük tovább a statisztikai adatokat. Tavaly májusban volt tartományunkban a legtöbb munkanélküli az elmúlt egy-másfél év alatt, összesen 204 345. Májustól novemberig ez a szám lassan ugyan, de havonta csökkent, mindaddig, amíg nem érte el a már említett 195 696-ot.
Ezek szerint a munkanélküliség valóban csökkent az elmúlt néhány hónap alatt, tehát Pajtić mégsem hazudott.
A Nemzeti Foglalkoztatási Ügynökség decemberi adatai arról árulkodnak, hogy Szerbiában az év végén 730 372 munkanélküli volt (ebből 386 125, azaz 52,87 százaléka nő). Az előző hónap adataival összevetve a munkanélküliek száma 0,97 százalékkal, 7022 fővel növekedett.
A Köztársasági Statisztikai Intézet azt állítja, hogy Szerbiában 517 000 munkanélküli van.
A két adat között eléggé nagy a különbség. Az Ügynökség a nála bejegyzett munkanélküliek számát közli, az Intézet pedig a saját felmérése alapján, mondván, hogy ez a munkanélküliek valós száma.
Ebben az esetben is mindkét adat hihető, ugyanis jómagam ismerek legalább egy tucatnyi embert, akik munkanélküliként megkapják a munkaközvetítőtől a segélyt, ugyanakkor bejelentetlenül is dolgoznak. Ha a két fenti számot kivonjuk egymásból, kiderül, hogy Szerbiában 213 372 ilyen eset van.
Nem kevés. És nem kicsi a munkanélküliség aránya sem, az Intézet szerint 16,6 százalékos, az Ügynökség szerint pedig még magasabb, 20 százalék felett van.
Nem kimondottan a munkanélküliséghez kötődik a szegénységgel kapcsolatos adat. A hivatalos statisztika szerint mindazok a polgárok szegények, akiknek havi járandósága kisebb 8360 dinárnál. Szerbiában 700 000 szegény ember él, többségük a létminimum alatt. Ehhez még hozzá kell adni azoknak a földműves nyugdíjasoknak a számát, akiknek 8385 dinár a nyugdíjuk, 25 dinárral nagyobb a statisztikai szegénységi határnál.
Végül eljátszadozok én is a statisztikai adatokkal. Vegyünk egy négytagú családot, amelben csak egy személy dolgozik és keresete eléri a köztársasági átlagot, amely körülbelül 32 000 dinár. Ha ezt néggyel elosztjuk, kiderül, hogy a család minden tagja a létminimum alatt él, ugyanis fejenként csupán 8000 dinár jut.
