Az európai adósságválság tovább bonyolódik. A hírek hivatalos, félhivatalos és titkos válságtanácskozásokról szólnak. Virág elvtárs legendás filmbeli kijelentésével élve: a helyzet egyre fokozódik. Már nemcsak a görögökkel, de másokkal kapcsolatban is gyakran vetik fel realitásként az államcsőd fogalmát. Egy német napilap arról ír, Magyarország esetében sem kizárt, hogy a hónap végére csődöt jelentenek. Amikor itt, Szerbiában az ügyintézés miatt sokat kell várnunk, majd rájövünk mennyire nehézkes, bonyolult és korrupt még mindig az állami apparátus, gyakran mondják: ez az állam csődje. Az államcsőd fogalom egybeírva azonban közgazdasági kategória. Egészen más jelent, mint egy rosszul működő, szervezetlen államapparátus. A két dolog nem fedi egymást, ugyanakkor a nem működő, rosszul kormányzott, túlméretezett és korrupt államapparátus nem okvetlenül előfeltétele, de oka lehet a csődnek.
Az államcsőd egy olyan előállt helyzet, amikor egy nemzetközi mércék szerint létező, földrajzi határok között elismert állam, fizetési kötelezettségeit részben vagy teljes egészében nem teljesíti, a külföldi és a hazai követelésekkel szemben részlegesen vagy teljesen fizetésképtelenné válik. Alig akad példa a történelemben, amikor egy állam semmilyen kötelezettségének nem tudott eleget tenni. Ez csak háborúban teljesen szétvert országok esetében állt fenn rövid ideig. Az ilyen helyzetekben általában az aktuális államvezetés dönti el, milyen típusú fizetési kötelezettségeinek nem tesz eleget. Felfüggeszthetik például a szociális juttatások, vagy a nyugdíjak kifizetését, de arra is volt már példa, hogy moratóriumot hirdettek az állam külföldi adósságai, nemzetközi kötelezettségei törlesztésére. Többféleképpen kerülhet egy állam ilyen helyzetbe. Az ideiglenes fizetésképtelenséget ugyanis rövid távon egyszerű hitelfelvétellel át lehet hidalni.
Szerbiával kapcsolatosan egyelőre nem emlegetik az államcsőd fogalmát, viszont kétségtelen, hogy nehéz időszak előtt állunk. Nem nevezhető szokványosnak, hogy néhány hónappal a választások előtt a jelenlegi vezetés nem próbálja sokkal szebbnek festeni a dolgokat, mint amilyenek valójában. Ahogyan azonban közeledünk a voksolás időpontjához, biztosan lesznek majd populista ígéretek, miszerint ha egyik, vagy másik párt jut hatalomra, felvirágoztatja országunk gazdaságát. Az, hogy a helyzetet egyelőre nem szépítik, annyiban biztató talán, hogy kezdünk leereszkedni a realitások talajára. A szakemberek szerint Szerbia ebben az évben nem kerülhet csőd közeli helyzetbe, annak ellenére, hogy legfőbb kereskedelmi partnereink nyilván kénytelenek lesznek recesszióval szembenézni, ami jelentősen befolyásolja majd gazdaságunkat. A körülmények rövid idő alatt annyira megváltozhatnak, hogy nehéz bármit is előrelátni. Az elemzők többsége azonban úgy véli, az árnyékát már előrevetítő stagnálás, a pangás ellenére sem kerülhetünk csődközeli állapotba. Ugyanakkor arra is sokan figyelmeztetnek, hogy a 2013-as év már ebből a szempontból sokkal több bizonytalanságot rejteget.
Ez év azonban a választások jegyében zajlik. Egyaránt érvényes ez hazai, de globális szinten is. Amerikában és Oroszországban is választanak, de a kínai vezetés is elérkezett a tízéves felfiatalítási ciklusához. Ott ugyanis szabad választásokról nyilván túlzás lenne beszélni.
AZ EDDIGI PÉLDÁK
Államcsőd és államcsőd között ég és föld különbség lehet, ezt mutatják a történelmi tapasztalatok. Ha csak a végletek kiemelésével szeretnénk szemléltetni a lehetséges forgatókönyveket, az esetleges megoldásokat, illetve fejleményeket, akkor két szélsőséges helyzet írható le. Egy állam csődje nehezen képzelhető el úgy, hogy közben a lakosság ne fejezné ki elégedetlenségét, tehát, hogy az egész lezajlik viszonylag stabil belpolitikai körülmények közepette, és úgy, hogy azonnal gyors és hatékony nemzetközi segítséget kínálnak fel. De vegyük ezt példának okáért mint a lehetséges legfájdalommentesebb variációt. Ilyen esetben a befektetők bizalmát is elnyerő, gyors és hatékony kilábalási stratégiát sikerül elfogadtatni, minek nyomán a versenyszféra komolyabb következmények nélkül vészelheti át az állapotot, az állam kötelezettségeinek nagyobb részét pedig átütemezik, vagy leírják. Ilyen esetben elméletileg az is elképzelhető, hogy 2-3 év leforgása alatt az érintett ország gazdasága növekedési pályára állítható, az állam pedig újra teljes mértékben fizetőképessé válik. A másik lehetséges véglet azonban ennél sokkal fájdalmasabb, bizonytalanabb, egyben nemzetközi szempontból is veszélyesebb. Ilyenkor a sorozatos bankcsődök, a hazai fizetőeszköz elértéktelenedése, az infláció, a sorozatos sztrájkok és tiltakozások egy országot a polgárháború és a teljes összeomlás szélére sodorhatják. A történelmi tapasztalatok szerint, ez utóbbi változat ritkán úszható meg évtizedes visszaesés és hatalmas károk, veszteségek nélkül. Ellenpéldaként viszont felhozható a második világháborúban lerombolt Nyugat-Európa esete. Akkor a közgazdászok úgy vélekedtek, 25 évre lesz szükség az ó-kontinens gazdaságának újraélesztéséhez, mígnem erre végül bő öt év is elegendő lett.
Az államcsődnek a tankönyvekben leggyakrabban emlegetett változatát Argentína élte át 2001–2002-ben. A pazarló állami felépítmény, a versenyképességében lemaradt gazdaság, és az akkor közel 150 milliárd dollárt kitevő külső adósság vezetett a csődhöz. Az argentin fizetőeszköz, a peso, az összeomlás kezdetén, 250 százalékkal leértékelődött, ennek nyomán a cégek többsége becsődölt, akárcsak a bankok. A kormány zárolta a bankszámlákat, heti 250 dollárban maximalizálta a felvehető összeget. Az infláció 60 százalékosra ugrott, utcai zavargások kezdődtek, az ország élén pedig elnökök és kormányok váltogatták egymást néhány hét leforgása alatt. A másik gyakran emlegetett példája az államcsődnek az izlandi, ami alig több mint három évvel ezelőtt következett be. Az izlandi gazdaságot a halászat és a bankrendszer képezte, ez utóbbi omlott össze 2008 végén.
A három legnagyobb bankot államosítani kellett, a tőzsde és az izlandi korona összeomlott. Az árak az egekbe szöktek, tízezrek veszítették el megtakarításaikat, és természetesen megbukott az aktuális kormány. Izlandot akkor a Nemzetközi Valutaalap és a néhány külföldi ország által jóváhagyott tízmilliárd dolláros hitelcsomag gyorsan kihúzta a bajból. Természetesen évek kellenek még, hogy az ország magához térjen, de a nehezén sikerült rövid idő alatt túllépni. Kelet-Európában is voltak államcsődök. A 80-as években Lengyelország, majd Románia nem tudta fizetni devizaadósságait. Áruhiány, infláció, lakossági nyomor volt mindkét országban a következmény, hosszú volt a kilábalás.
Szerbiában egyelőre nem áll fenn az államcsőd veszélye, de ha megmarad a nehézkes és túlméretezett felépítmény, ha továbbra is feketén dolgozik az ország jelentős része, ha ezt elfogadjuk, nem kérünk számlát, magunk is „alkalmazkodunk” a körülményekhez, akkor nem történik csoda, nem lesz fellendülés, végül pedig az államcsődöt sem kerülhetjük el.
